Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.
10 Az V. t.-c. 5. §-a kimondja, hogy szükségessé váló tantervi utasításokat az egyetemes közgyűlés készítteti el. A zsinati törvények egyházunk iskolapolitikáját tehát így állapítják meg: egyházunk ragaszkodik iskoláihoz, azokban az állam rendelkezéseinek eleget téve, sajátos egyházi feladatait teljesíti. Egyházunk állandó hivatása így találkozik iskolai és vallástanítási kötelességeit illetően a legújabb zsinati határozatokkal. Az egyház lényegéből folyó szükséglet és a jogi rendelkezések egymást kiegészítik és együtt mutatják a kötelességeket. 2. A VALLÁSTANÍTÁS CÉLJA ÉS FELADATA. A vallástanítás az igehirdetésnek, az egyház tanító tevékenységének egyik módja; időtartama nagyon különböző, a tanulók többségénél az egyháznak a vallástanítást más módon kell folytatnia; eredménye Isten tetszésétől függ; mindezért a végső cél helyett inkább az állandó feladatot tartja szem előtt. A cél az istenfiúság. Minthogy e cél felé nincs kijelölhető és szakaszokra osztható út, elérése független az emberi tevékenységtől, ezért a vallástanításnak az az állandó feladat jut, hogy a tanulót az egyházi közösségbe bevonja, abban meggyökereztesse, annak eleven tagjává tegye. A tanulónak megmutatja az egyházat alapjában (a Bibliában), történetében, mai életében és tanításában. Beleneveli a gyülekezetbe: a hívőknek, az ige hallgatóinak, az úrvacsorázóknak, a keresztyén szent életben járóknak és az embertársaikat szeretetben szolgálóknak a közösségébe. A vallástanítás mind emiatt csak gyülekezeti vonatkozásban gondolható el (funkcionális nevelés). 3. A VALLÁSTANÍTÓ. A vallástanító egyházi tanító, Isten igéjének a szolgája, a gyülekezet nevében a Krisztustól rendelt evangéliumtanítás végzője. Ebből következik, hogy nem a maga vallásosságát, hitélményeit, felfogását adja át az ifjúságnak, hanem az Isten igéjét és az egyház tanítását. Abban az alázatos tudatban tanít, hogy kegyelemből az, ami: bűnös, Krisztus érette is meghalt; „első a bűnösök között' 1. E tudatnak megfelelően élő tagja a gyülekezetnek, híven él az igével és az úrvacsorával. Tanításában bizonyságot tesz az őt is megszabadító Jézus Krisztusról, megvallja, hogy szintén egyedül Krisztusért, egyedül kegyelemből, egyedül hit által igaz az Isten előtt. Magatartását meghatározza az a tudat is, hogy a tanuló 1. teremtmény, 2. bűnös és 3. meg van keresztelve; tehát kiszabadítja magát az emberről szóló téves bölcseleti és világnézeti felfogásokból. Hogy munkájában hű maradhasson, állandó közösségben van a Szentírás-sal és az egyházi élettel.
