Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

Utasítás a magyarországi evangélikus egyházegyetem 1937. november 10-én tartott közgyűlésének 56. jegyzőkönyvi pontban' foglalt határozattal megállapított és 1939. szeptember 1-vel életbeléptetett népiskolai vallástani tantervhez. 1. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ISKOLAI ÉS VALLÁSTANÍTÁSI KÖTELESSÉGEI. Az egyház a hívők közössége, amelyben az evangéliomot tisztán hirdetik és a szentségeket az evangéliom szerint szolgáltatják ki. Ezért az evangélikus egyház az evangéliomhirdetést a tanulókra is kiterjeszti, hogy ők a hívők közösségének, a szentek gyülekezetének szintén szerves tagjai legyenek. A magyarországi evangélikus egyház 1934—1937. évben Budapesten tartott országos zsinata iskolai, nevelési és tanítási ügyekre nézve megalkotta a kötelező törvényes rendelkezéseket is: „Az evangélikus egyház nevelőintézeteinek és iskoláinak célja az, hogy növendékeiket a magyar haza és az evangélikus egyház öntudatos és hű tagjává nevelve, az egyes nevelőintézetek és iskolák külön célkitűzéseinek megfelelően kiképezzék." (V. törvénycikk, 3. §.) „Az egyház elemi népiskoláiban, amennyiben az iskolafenntartó testület vagy az illetékes egyházi hatóság másként nem intézkedik, a vallástanítást az osztálytanítók végzik." (V. törvénycikk, 23. §.) „Amennyiben a vallástanítás érdekében szükséges, a vallástanítást vallástanító lelkész végzi, akit az evangélikus egyház valamely önkormányzati testülete a területén levő közép- és középfokú nevelőintézetekben és iskolákban vagy elemi népiskolákban a vallástanítás önálló.teljesítésére alkalmaz, szabályszerűen szervezett állásra." (V. törvénycikk, 25. §. 1.) „Mivel a belső vallásosságtól áthatott és az egyházhoz hűséggel ragaszkodó egyháztársadalmi-élet kialakítására a középés középfokú iskoláknak döntő jelentőségük van, minden középés középfokú iskolába járó tanulót a rendes vallásoktatás mellett rendszeres vallásos nevelésben kell részesíteni." (V. törvénycikk, 61. §.)