Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

Sólyom Jenő ugyanis 1936. május 9-én, a Budapesti Ev. Gimnáziumban tartott vallástanári székfoglaló előadásában kereken megtagadta a vallástanítástól a célt. Ezeket mondta: »Nem szabad megijedni attól a gondolattól, hogy a vallástanításnak —• épp úgy, mint általában a keresztyén nevelésnek —• nincsen célja, nincsen magasan kitűzött célpontja. Az elérhetetlen, eszményi célok kitűzése lehet önámító kedvtelése az ideálizmusnak, de nem a keresztyénségnek. A keresztyén nevelést nem a cél határozza meg, hanem a nevelő magatartása és a neveltről való helyes felfogás. A keresztyén nevelésben mind a nevelőt, mind a neveltet három valóság jellemzi: Isten teremtése, a bűnösség és a keresztség. Ennek megfelelően a vallástanítást sem a céltűzés határozza meg

1, hanem a vallástanár magatartása: annak tudatában tanít, hogy bűnös marad, még ha hisz is, — a tanuló pedig 1. teremtmény, 2. bűnös, és 3. meg van keresztelve. Elérhetetlen és Isten fenségét sértő céltűzés helyet az állandó feladat megállapítása szükséges. E

rA pedig I-sten evangéliumának közlése, a, Krisztusban megjelent Isten hirdetése —• nem prédikációban, hanem tanítással.« Nem akarok most teljes részletességgel vitába szállni ezekkel a kijelentésekkel. És pedig azért nem, mert nem egészen világos előttem ezeknek az egymásra halmozott kijelentő mondatoknak minden állítása. így legfeljebb csak a számomra homályos dolgokra mutathatnék rá. De jelenleg erre sincs szükség. Egyedül azt emelem ki ezekből a sorokból, ami félreérthetetlen mindenki számára, aki csak egyszer is hallotta vagy olvasta, t. i., hogy a vallástanításnák nincsen célja«, és ennek a fordítottját hangoztatom, t. i. hogy van célja! Erre különben Sólyom Jenő is rájött, mert a »Tanterv és Utasítás« szerkesztésekor már engedett merev álláspontjából. Székfoglalójában ugyanis a cél és a feladat, ebben, azt hiszem, nem tévedek, kölcsönösen kizárják egymást, a »Tanterv és Utasítás«-ban azonban egy kis kezdeti liuza-vona után szépen összebékélnek, sőt végül a cél a barátságot kihasználva faképnél hagyja a feladatot s a finisben már majdnem egyeduralomhoz jut. A 13. lapon ugyanis »A vallástanítás célja és feladata'/ 7