Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
az, hogy a hívő keresse az egyre teljesebb, folyton mélyülő megértést. Mert csak ebben a hívő gondolkodásban növekedhetik Isten szeretetének csodáján álmélkodásunk, kibeszélhetetlen, meg nem érdemelt ajándékáért, és meglepő, ingyen való kegyelme előtt alázatosságunk. Ezért az is természetes, ha a vallástanár észreveszi, hogy tanulóinak érdeklődése az értelem okvetetlenkedéséből ered csupán, akkor éppen az igazi keresztyén megismerés elősegítése céljából a hitre mutat rá, mint a keresztyén gondolkodás soha el nem vethető feltételére. Célja tehát híveknél is r közönyösöknél is és hitetlenkedőknél is ugyanaz: a hívő gondolkozás vagy megismerés elősegítése, mely lia sikerül, egy életre megnyeri az ifjúságot, mert az Isten, »akiben hiszünk, az olyan felséges, Igéje olyan mély, cselekvése olyan megfoghatatlan csoda«, hogy az Ő megismerése egyre jobban, egyre közelebbről, holtunkig leköt bennünket. Ezek után nyíltan kimondjuk, hogy 1. a vallástanítc.snak van célja, 2. célja az Ige hívő megismerése. Az elsőt Sólyom Jenővel, 6 a másodikat a »Tanterv és Utasítással szemben hangsúlyozzuk. 3 Sólyom Jenő dr. a »Tanterv és Utasítás« szerkesztésekor ugyan már revideálta álláspontját, mégis szükségesnek tartom, hogy székfoglalóját bírálatban részesítsük. 1. mert — amint ezt majd látni fogjuk a továbbiakban — gondolatai erőteljesen érvényesültek a »Tanterv és Utasítás« megalkotásakor, amelyben szerzőjük bizottsági tagként vett részt, 2. mert székfoglalója eddig még sehol kritikában nem részesült, 3. mert, ha nem is egyedülálló, de talán a legjelentősebbnek tartott mü, amely tisztázni próbálja az újabb theológia értelmében a vallástanítás elvi kérdéseit. Dr. Urbán Ernő pl. a Keresztyén Igazság cikkein kívül egyedül csak dr. Sólyom Jenő székfoglalóját (L. Evangélikus Élet. 1936. 23. sz.) említi meg, mikor a Lelkipásztor 1940. ápr. számában »A lelkipásztor műhelye« címen felsorolja, hogy magyar evangélikus részről kik irtak valami jelentőset az egyházi tanítás kérdéséről. Lehetséges tehát, hogy valaki, kellő kritika híján, esetleg most teszi magáévá Sólyom J. nézeteit, mikor már » maga részben feladta azokat.
