Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

tét tanítjuk : az evangélium hirdetéséét és hatásáét. Kimutatjuk, hogy az egyház történetének is ura a Krisztus, tehát nem egyes embereken, nem békekötéseken fordul meg a keresztyénség állapota.«

1 A IV. és VIIL osztály pedig- a keresztyénség tanításával foglalkozik rendszeresen, ami természetesei) elképzelhetetlen az Ige nélkül. Ezenfelül minden órán minden osztályban Szentírást olvasunk, ami legalább tíz peroet igényel. Xem is szólva arról, hogy a »Tanterv és Utasítás« szerint >>a vallástanítás az igehirdetésnek, az egyház tanító tevékenységének: egyik módja.«

2 Vagyis nemcsak a középiskolai, hanem az elemi és egyéb iskolai vallástanításnak is az Ige a tárgya. Mindez magától veti fel a hitnek és a megismerésnek a problémáját, mert ez az Igével kapcsolatban elkerülhetetlenül jelentkezik mindig. Hűséges bizonyítója önnek maga a diákság, mert ha összegyüjteném azokat a kérdéseket, amelyekkel eddigi rövid tanári működésem alatt, különösen a negyedik osztálytól kezdve, a tanulók megostromoltak, könnyen megállapíthatnám, hogy ezek csaknem százszázalékban a megismerés problémájával függnek össze. A fejlődő gyermek nem akar többé vakon hinni, hanem ismerni is akarja hitét. Ezért a vallástanításnak nem lehet más célja, minthogy a tanulót ebben a törekvésben támogassa és előbbre vigye. Célunk az, ami Canterbury Anselmusé volt a Cur Deus homo megírásakor, hogy tanulóink hívő megismerésre tegyenek szert és szemük megnyíljék a hit csodálatos világa előtt.

3 S erre annyira törekednünk kell, hogy ha észrevesszük, hogy egy egész osztály, vagy egy érdeklődő s kereső osztályon belül csak néhányan is kiállnak a sorból és elmaradnak a többitől, a hit óráján az értei1 Dr. Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. Bp. 1939. 26. 1. 2 U. o.: 13. 1. 8 Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest—Sopron. 1941. 22. 1. j 4