Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
pendelt» (Äg. Hitv. 5. 7. cikk.). így a hol és mikor kérdésre végeredményben azt mondhatjuk, hogy a Szentlélek az anyaszentegyházban munkálkodik, mikor ott az evangéliumot igazán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. A hívő megértésre törekvő vallástanítás tehát akkor jár az igaz úton, ha a) az egyházzal a lehető legszorosabb kapcsolatban van és b) az Ige, c) a keresztség, ű) az úrvacsora kinjcseiből táplálkozik. a) Ma már nem kell azt bizonyítgatnunk, hogy a vallástanítás épp úgy az egyház funkciója, mint akármi más tudományos theológiai vagy gyakorlati lelkészi tevékenység. Ebből természetesen következik, hogy a vallástanítás nem szakadhat ki az egyház élő testéből, ellenkezőleg az ő ereilen is ugyanaz a vér kell, hogy keringjen, mely az egyház életének' is hordozója, a Krisztus vére; de ez csak akkor lehetséges, lia a vallástanítás az egyház szerves részeként munkálkodik, mert Krisztus kimondottan az Egyház feje. I'i oblématikus azonoan az, hogy a vallástanításnak ez az egyházzal való természetes és szükséges kapcsolata mit jelent. Ügy látom, két oldala van a dolognak. Az egyik vitán felül áll, az t. i., hogy a vallástanár és tanulói az egyház hitleli közösségének tagjai s éppen, mint a vallástanítás keretében egymásra utalt személyek, kötelesek élni azokkal az alkalmakkal, melyeket az egyházakár az igehirdetésben, akár a szentségek kiszolgáltatásában, vagy bármiféle egyházi munkában számukra is megteremt. Vagyis a vallástanítást az egyház minden egyéb, rajta kívül eső, hitet szolgáló tevékenysége érdekli, annyira, hogy ha van valami, ami igazán élő egyházat kíván, mert nélküle nem tud élni, akkor a vallástanítás az. 3 0 A dolognak ez a 'fele, 5 0 £s ha semmi más, akkor a vallástanítás teszi az egyház elmulaszthatatlan kötelességévé, hogy törődjék és komolyan foglalkozzék az ifjúsággal. Talán még ma sincs sok helyen ifjúsági és gyermekistentisztelet. De ahol ez meg is van, siralmas az ifjúsági egyesületek »élete.« A parokusok igen keveset törődnek általában ezzel a munkával, legtöbbször a káplánokra bízzák s 47
