Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
3. Ezek után rátérhetünk a hívó megismerés ás a .Szentlélek viszonyának a kérdésére. Állapítsuk meg mindjárt, hogy ez a kérdés egészen más jellegű, mint az előbbiek voltak, t. i. ez nem is kérdés, meit egészen természetes, hogy a hivő megismerés és a Szentlélek egymással a legszorosabb kapcsolatban. vannak. Három oknál fogva. Először azért, mert a, hívő megismerésre igyekvő vallástanítás feltételezi a hitet, amelyről Luther a III. hitágazat magyarázatában azt mondja, hogy a Szentlélek ajándéka. Azután azért, mert a hívő megismerésből eredő ismeret egy egészen speciális keresztyén ismeret, mely abban fejeződik ki, hogy Jézust Krisztusnak tartjuk s ez lehetetlen a Szentlélek nélkül. (I. Kor. 12:3.). Végül azért, mert vallástanításunk tárgyának, az Igének megismerése, csak a Szentlélek által lehetséges (1. Kor. 2.). —-A hit és az ismeret tehát közös erővel a Szentlélekre utalnak s a vallástanitást szorosan hozzáfűzik. Nem a kettő viszonya tehát a probléma, hanem z a kérdés vár itt tisztázásra, hogy — ha célunknak ay. elérése ennyire a Szentlélektől függ — miképpen juthatunk akkor Isten Szentlelkének birtokába. Amint Luthert az a kérdés zaklatta: wie bekomme ich einen gnädigen Gott?, úgy minket ez a másik foglalkoztat : miképpen tehetünk szert Szentlélekre? Feleletet erre a kérdésre csak aközben kaphatunk, ha tisztázzuk, hogy miképepn munkálkodik a Szentlélek. AJ Szabadon ás kiszámíthatatlanul. Erre mutat az Ágostai Hitvallás 5. cikke, mikor a Szentlélekről azt mondja, hogy »hitet ébreszt, ahol és amikor Istennek tetszik«. Erre utal Jézus Krisztus, mikor Nikodémusszal beszélgetve így szól : »A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született« (.Ián. 3:8.). A Szentlélek működésének erre a titkos és kell haladnia. Misszió nélkül a vallástanítás meddővé, értelmetlenné válik, viszont a vallástanítás alapvető munkája nélkül miszsziói tevékenység nem fejlődhetik. 44
