Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

Amikor az ember az iskolába belép, önkéntelenül diákkora jut az eszébe és lia ezenkívül még tanára is lesz egy intézetnek, akkor végképp hozzászegődik a múlt. Feléled minden, és sok-sok kellemes s nyomasztó emlék kiséri végig azon a rövid úton, amely a kaputól a tanári szobáig s onnan az egyes osztályokig tart. Nem akarok én most minderről beszámolni, egyről azonban mégis meg kell emlékeznem, még pedig a legfelejtlietetlenebbrűl, mert ez ma is úgy él bennem, mintha tegnap történt, volna s úgy érzem, bogy elhatározó módon irányítja tanári munkámat. Pedig eredetileg nem is azon a téren jelentkezett, araelv ma az én jnunkám mezeje a gimnáziumban, tehát a vallástanítás területén, hanem egyéb tárgyakkal kapcsolatban. Előfordult ugyanis sokszor, hogy sehogyan se értettem meg valamit s órák hosszat képes voltam gyötrődni, csakhogy kiderítsem a dolgot. S ez a büzködés élénken emlékezetemben él, annál is inkább, mert jóformán minden tárggyal kapcsolatban egyszeregyszer átestem rajta, a theologian pedig végkép hatalmába kerített s azóta állandóan fogva tart és úgy érzem, nem engecl el, míg élek. Miért kell nekünk ennyit küzködnünk és miért kell éppen a vallástanítás mezején annyit viaskodnunk? .Ali ennek az oka? » Egyszerűen az, hogy a valláslanításnak a tárgya nem oly könnyű, mint amilyennek azt az emberek általában gondolják, hanem rendkívül nehéz és minden tárgynál felfoghatatlanabb. Tanítanunk ugyanis az Igét kell. Legszorosabb kapcsolatban ezzel az í., II. és VII. osztály tananyaga áll. De a többi osztályok anyaga sem független az Igétől, mert a III., V. és VI. osztályok egyháztörténelmet tanulnak ugyan, de amint azt a »Tanterv és Utasítás« parancsolja: »ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy egyháztörténelmet akarunk tanítani, ez pedig azt jelenti, hogy Jézus Krisztus evangéliumának a történe3