Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
« török vész, vagy 150 évig hatalmaskodik az egyházban, míg egészen merevvé, l>eteggé nem teszi s jó szándékával csaknem halálát nem okozza. Sokan evangélikus skolasztikának nevezik, de nem a név a fontos, hanem a diagnózis, a gócok székhelyének és, természetének a felismerése s az ennek megfelelő gyógymód felfedezése, mert csak ekkor kerülhetjük el vallástanításunknak az orthodox dogmát izmusban való megbetegedését. Hasonlítsuk össze ezért az orthodoxiát azzal a két másik irányzattal, amelyek között történetileg létrejött és megvalósult, a lutheri reformációval és a humanisztikus racionalizmussal. A reformáció a hit által való megigazulást hirdeti, a racionalizmus pedig az emberi értelmet tartja legtöbbre és a humánumnak a tisztelője. Ezek között ver hidat az orthodoxia, történelmileg is és szellemileg is, de nem úgy, hogy egyszerűen elfogadja őket a maguk mivoltában pilléreknek a (hidveréshez, lianem csak minekutána lefaragta őket, épít reájuk. S ezzel ahelyett, hogy 1 ékességet teremtett volna közöttük, ami pedig szándéka volt, végkép összeveszítette egymással a bitet és az értelmet, amint dr. Makkai Sándor írja: 2 2 »Az orthodoxia egyháza végül kénytelen elzárkózni a kultúra és a támad- dom közösségétől is. Belőle a hit és értelem, az igazság és szeretet. lelkiismereti dilemmája következik, mely tagjai életét megmérgezi.« És helyesen mutat rá, Makkai Sándor u. o. arra is, hogy a protestantizmus minden későbbi tévedésének s így mai nehézségeinek is legtávolabbi oka az orthodoxia régi kútmérgezésében rejlik. Először is a hitet rontotta meg. Nyomát leljük ennek a rontásnak már Melanrihtonnál is pl. a Szász egyházLito?;ntasi könyvecskében és Loci communes-ének későbbi kiadásaiban. Job-ban kiütközik azonban Major Györgynél, aki Melanchton hittani tételeinek a nyomán azt állítót la, hogy a jó< selekedetek bizonyos értelemben szükségesek az üdvhöz. E7. a tanítás heves ellenkezést váltott. 2 2 Dr. Makkai Sándor: Az egyház missziói hmunkája. Budapest, 1938. 27. 1. 28
