Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
ki, (le a perpatvar javulást nem hozott, inert vita közben Melanchton még jobban elrontotta a dolgot s ezzel súlyosbította a bajt, t. i. régebbi felfogását módosítva azt kezdte tanítani, hogy a bűneset után az ember a .szabadakara)át nem vesztette el egészen és így közreműködik a megtérésben (synergizmus). S később még határozottabban kifejtette, hogy az ember előkészülhet a nyújtott üdv elfogadásához (facultas se applicandi ad gratiam), mert a megigazulásnál három tényező működik közre, t. i. az Isten kegyelme, az Isten igéje és az ember akarata. Oslander András pedig már azt fejtegeti, hogy a megigazulásnalsj nincsen értelme megszentelés nélkül, ezért szükséges, hogy a Krisztus igazsága lakozzék a megigazultban (inhabitatio). Nála tehát már nincs meg többé a régi lutheri különbségtétel a megigazulás között, melyet az Isten az emberért, és a megszentelés között, melyet az emberben hajt végre, 2 3 vagy úgy is mondhatnánk Elért- fejtegetéseinek a nyomán, hogy elvész nála a kettős szubjektivitásról szóló lutheri felfogás, amely pedig a hit által való megigazulás valódi értelmezésének a feltétele. 2 4 — Igaz, hogy , j V. ö. Varga Lajos: A keresztyén egyház történelme. Sárospatak, 1906. II. k. 143. kv. 2 4 Werner Eiert: Morphologie des Luthertums. München, 1931. I. k. 124. 1.: Diese Unterscheidung der doppelten Subjektivität ist weiter die formale Voraussetzung der Rechtfertigungslehrc. Das Subjekt des Glaubens, das die justitia Dei empfängt, ist das transzendentale Ich. Es ist völlig leer, nur punctum mathematicum. Die ihm zugesprochene Gerechtigkeit ist aliéna im strengen Sinne. Hierbei könnte es prinzipiell sein Bewenden haben, und soweit es sich um die Gerechtigkeit handelt, »die vor Gott gilt«, muss es dabei sein Bewenden haben. Allein sowenig die Unterscheidung von Ich und Ich in der Form des Gerichtsaktes den seelischen Bestand auszulöschen vermag noch auslöschen soll, ebensowenig kann auch die reine Punktualität des Glaubens die Bezogenheit des transcendentalen Ich auf das seelische Ich aufheben. In der Beurteilung des zweiten durch das erste kann freilich keine Änderung eintreten. Sie wird stets aocusatio sein. Aber damit ist nicht gesagt, dass das Konkrétum 29
