Sólyom Jenő: D. Kovács Sándor. Pécs 1943.

D. KOVÁCS SÁNDOR. D. Kovács Sándor mint a chináninneni evangélikus egyház­kerület püspöke halt meg, 1 de élete javát mint az egyháztörténe­lem professzora töltötte. Ezért, lia mai megemlékezésünk nem is történnék róla azon a helyen, ahol teológiai tanári működésének utolsó egyharmadát teljesítette, akkor is szükségképen az egyház­történészről kellene szólnunk elsősorban. Kovács Sándor élete művének súlypontja ugyanis az egyház­történelem művelése volt. Pályájának külső állomásai is ezt tanúsítják. Már 27 éves ko­rában — 1896-ban — a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián működött „magántanár címen szervezetileg állandósított tanszé­ken", és attól fogva püspökké választásáig, sőt azon túl is teológiai tanszéken szolgálta az egyháztörténelmet. Négy évtizedre terjed tehát az az idő, amelyet tanszéken töltött. Közben — 1917-ben — a debreceni tudományegyetem református hittudományi kara tisz­teletbeli doktorai közé emelte mint az egyháztörténelem jeles mű­velőjét. 1936-ban ugyan nyugalomba lépett mint egyetemünk evangélikus hittudományi karán az egyházjog és a magyar protes­táns egyháztörténet nyilvános rendes tanára, de e címének birto­kában továbbra is eljárt Sopronba, hogy tudását közölje a kar hallgatóival. Egybefoglaltam teológiai tanári működését, bár helye és ke­rete változott. Pozsony, Budapest, majd 1923-ban Sopron lett a tér, ahol dolgozott, de lelkében egy volt munkaterülete. Mindenütt az evangélikus egyháznak szolgált, mégpedig mindig a teljes Magyar­ország evangélikus egyházának. Erről a folytonosságról tett bi­zonyságot akkor is, amikor a pozsonyi teológiai akadémia ifjú­ságának zászlaját a féltő rejtegetés és bujdosás után továbbadta karunk ifjúságának. Akkor is Pozsonynak szánta azt... 1 Született 1869. május 20-án Nagyvelegen (Fejér m.), meghalt 1942. már­cius 31-én Budapesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom