Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

MÁSODIK RÉSZ - Magyar Protestáns Egyháztörténet - II. Küzdelem a protestáns vallásszabadságért

66 mélyebb és gazdagabb lett. Ezt a csudát pedig egyedül az magyarázza, hogy a templom nélküli, vagy kevés templomra szorított evangélikusok Isten igéjét és a szentségeket megbecsülték, élet kenye révé tették, meggyengített egyházunkhoz hűséggel ragaszkodtak és hívek maradtak az élő Krisztushoz. TIZENHATODIK HÉT. 15. Összefoglalás. Olvasmány. Az evangélikusság gyors előretörésének még a XVI. században hamarosan vége szakadt. Az erősödő református irány sokat elhódított magyar ajkú híveink közül. Ugyanekkor megkezdődött az üldöztetés, mely különböző eszközökkel egyre kisebbre zsugorította egyházunkat. Az evangélikus főurakat szép szóval vagy fenyegetéssel áttérítették a római katolikus vallásra. A hitehagyók egész jobbágyságukat magukkal vitték. Egymásután veszik el templomainkat, elüldözik lelkészeinket, egyre-másra hozzák ellenünk a törvényeket. Az eredmény az lett, hogy 1700-ban Magyarország területén nagyobb evangélikus tömeget a Dunántúlon már csak Moson, Sopron és Vas megyében találunk. A Felvidéken Turóc, Liptó, Szepes, Gömör, Hont és Nógrád vármegyékbe szorulnak vissza az evangélikusok. Erdélyben Medgyes és Segesvár környékén él nagyobb területen evangélikusság. Ebben az időben az evangélikusok az ország lakosságának már csak ötödrészét alkotják. A következő időszakban a helyzet még inkább rosszabbodott. Az evangélikus egyház utolsó fellegvárait: a városokat is kivették kezünkből. A templom és lelkész nélkül maradt falusi gyülekezetek kénytelenek voltak behódolni a plébánosoknak. Egyre több evangélikust kényszerítettek át a katolikus egyházba. A vegyesházasságban élő híveink mind elvesztek egyházunk számára. Ifjaink külföldi evangélikus egyetemeket nem látogathattak. Még a szabad istentiszteleti helyek is a katolikus püspökök felügyelete alá tartoztak.