Ottlyk Ernő: A pedagógus Luther. Budapest 1942.
6. A nevelés jelentősége.
42 narung. So nim fur dich, das register droben gestehet, vnd durch lauff das selbige jnn seinen ausgezeigten guten wercken vnd wundern, so wirstu sehen vnd finden, welch ein frömlin vnd kreutlein du bist. Denn so viel an dir ist, so entzeuchstu Gott einen Engel, einen diener, einen könig, vnd fürsten jnn seinem reich. Einen heiland vnd troster der men- schen, an leib vnd seel, an gut vnd ehre. Einen Heubtman vnd Ritter Widder den teuffei, damit du einreumest dem teuffei, vnd forderst jhm sein reich also, das er die seelen jm sunden, tod, hellen behellt vnd viel mehr hienein teglich bringt."119 A lelkésznevelés jelentőségének a hangsúlyozására Luthert az a történeti helyzet is kényszerítette, hogy átmenetileg nagymérvű lelkészhiány kezdett jelentkezni. Luther szerint, —- gyermekkorában úgy hallotta, — hogy 18.000 lelkészség volt a szász fejedelemségben s a jelenre tekintve csak 8.000-ről tud.120 1537—4544 között kénytelenségből lelkésszé avattak Wittenbergben olyan embereket, akik minden tudományos képzettségnek híján voltak: íródeákokat, könyvnyomtatókat, posztócsinálókat, cipészeket, szabókat s még egy parasztot is.121 Ez a tény összefügg az iskolák általános elnéptelenedésével, amellyel alább foglalkozni fogunk, most csak a lelkésznevelés jelentősége különös hangsúyozásának történeti okára kívánunk rámutatni. e) Amikor az iskolamesterről, a tanítóról szól Luther, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy milyen nagyra értékelte a nevelői munkát. Maga mondja, hogyha a prédikátori tisztéi ott kellene hagynia valamilyen oknál fogva, akkor legszívesebben iskolamesterré és nevelővé lenne. Mert tudja, hogy ez a hivatás a prédikátori tiszttel együtt a leghasznosabb és legnagyobb. Most ugyan ,,az öreg fickókkal" kell bajlódnia, de igen nagy kedve volna, hogy a „fiatal fácskákat" nevelje és gondozza. Legtiszteletreméltóbb tettnek azt nevezi a földön, ha valaki, mint nevelő, idegen emberek gyermekeit több hűséggel, lelkiismeretességgel és odaadással neveli, mint azok a sajátjukkal tennék. Ezért: „Einen vleissigen, frumen Schulmeister odder Magister, odder wer es ist, der knaben trewlich zeucht vnd leret, dem kan man nimer mehr gnug lohnen, vnd mit keinem gelde bezalen." 122 A nevelő munkájának az értékét így látja: „denn ich weis, das dis werck, nehest dem Predig ampt das aller nützlichst, grossest vnd beste ist; Vnd weis da zu noch nicht, welch vnter beiden das beste ist.123 Ezt pedig azért mondja, mert a nevelő szolgálatát is igehirdetésnek tartja s a gyermeket lelki, szellemi, erkölcsi U9 L. W. Clemen IV. 157 o. 120 L. W. Clmeen IV. 160. o. 121 Podmaniczky: A reformáció, neveléstörténeti jelentősége. 24. o. 122.123 L w Clemen IV. 174. o.
