Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

alakítja, amely egészen más, mint amit mi tartunk annak. Tele van ez a történet ellentmondással, érthetetlenséggel; sőt a főbb fordulóin valósággal megütköztet. Az egyes események között ritkán látunk kapcsolatot, a fejlemény rendszerint váratlan, meghökkentő, amely megcsúfol minden okos számítást és elképzelést. Mégis van rend az üdvösség történetében. Isten bölcsesége szerves összefüggésbe fonja az eseményeket. Mindegyiknek megvan a helye és mindegyik pontosan a nagy célnak tart. Ez az összefüggés azonban olyan, mint a búvópatak: el van rejtve, mélyen a felszín alatt. Isten történetének ezt az összefüggését és rendjét nevezi Anselmus „fidei ratio"-naVi. Ügy fordíthatnók magyarra, hogy a kinyilatkoztatás eseményeinek titkos összefüggése, értelme, tartalma, mint a hitnek oka, magyarázata. Ez visszhangzik azután az egyház Hitvallásában és — Anselmus szerint — ez a közvetlen tárgya a hitnek. A hivő ember arra törekszik, hogy megvilágosodjék előtte ez a rend és bepillantást kapjon abba, hogy felismerhesse Isten bölcseségét. Ezt a megvilágosodást, belátást és felismerést nevezi Anselmus „intellectus fidei"-nek. A fidei ratio rajtunk kívülálló, tőlünk független valóság: Isten bölcseségének megmutatkozása. Viszont az intellectus fidei a mi hitünknek gyümölcse, amikor előttünk is feldereng és felnyílik az evangélium híradásának igazi tartalma, mi is megértünk valamit Isten titokzatos bölcseségéből, és kegyelméből —- legalább távolról — nyomon követhetjük gondolatainkkal csodálatos cselekedeteit.

31

) A theológusnak az a munkája, hogy ismételten, újólag végiggondolja a kinyilatkoztatás történetét, hogy egyre mélyebben megismerje benne 31

) A kinyilatkoztatás összhangzó rendjének a keresése a rationem <3uaerere vagy poscere (pl. CDh. I, 3. Sch. 7, 20.), ostendere (I, 25. Sch. 38, 24. II, 16. Sch. 53, 8.). Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig hozzáértendő: a hitnek a „rációjáról" van szó (fidei ratio). Filozófiailag alaposan tisztázta a „ratio" sokféle jelentését Victor János, de ki kell egészíteni a theológiai összefüggésekkel. Találóan látja Victor, hogy az „emberi ész felett álló észszerűségről van szó" Anselmusnál. i. m. 99. 1. A kinyilatkoztatás rendjének felismerése, alapos végiggondolása, viiágos megértése és átlátása az .Anteiligere" (pl. II, 16. Sch. 53, 38.), a mi szivünknek és értelmünknek hitben való működése és tevékenysége.