Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
Isten bölcseségét, és gondolkozása egyre jobban, hozzáformálódjék Isten akaratához. A hivő megismerését azonban még közelebbről is meg kell határoznunk, hogy Anselmus felfogása teljesen szemünk előtt álljon. Emlékezzünk csak vissza a Cur Deus homo első kérdéseire: „mi a szükségessége és oka annak, hogy a mindenható Isten az emberi természet alacsonyságát és erőtlenségét vette magára, hogy újjáteremthesse?" 3-) Itt és számos helyen együtt fordul elő a „ratio" és a „necessitas", a „szükségesség"P) Ezzel a kifejezéssel a canterbury-i érsek még egyszer, de most nagyobb nyomatékkal hirdeti, hogy a kinyilatkoztatás eseményei és egymásutánjuk semmiképpen nem véletlenek. Ez a történet nem „történetesen" esett, hanem Isten végzéséből és akaratából és ezért szükségképpen. Ami és ahogyan történt, annak így kellett lennie; még csak gondolatban sem lehetett volna másként. A kinyilatkoztatás rendje Isten rendeléséből van. Isten bölcsesége tervezte, ezért van értelme; és Isten felséges akarata vitte véghez, ezért következett be szükségszerűen. A theológus munkája azzal kezdődik, hogy hittel meghajlik a kinyilatkoztatás előtt és elfogadja. Bizalommal elismeri, hogy Isten akarta mindazt, ami üdvösségünkért lett; a megvalósítás módját pedig bölcsesége okolja meg. Hitünk Isten kinyilatkoztatásán alapszik. Ezért valójában, amikor annak értelmét és szükségességét keressük, hitünk alapját ismerjük meg. A legegyszerűbb hivő is bizonyos e felől. A theológiának, mint hivő gondolkozásnak azonban az a feladata, hogy mélyebben megértse az üdvösség történetének értelmét, engedje, hogy a kinyilatkoztatás rendje rendezze gondolatait. 32) CDh. I, 1. Sch. 6, 8. 33 ) A szükségesség, vagy másképpen szükségszerűség, szükségképpeniség a formája szerint némileg emlékeztet az új-plátói meggyőződésre. E szerint az ideák szükségképpen határozzák meg a történet folyását. Tartalmilag azonban merőben más világban él Anselmus. Az ószövetségi ígéretek és jövendőmondások szükségképpen megszabják újszövetségi beteljesedésüket. necessitas et ratio I, 10. Sch. 17, 25. I, 1. Sch. 5, 14. és 6, 8., stb. monstratur ex necessitate omnia quae de Christo credimus, ]ieri oportere. Praef. Sch. 1, 21. Probes Deum fieri hominem ex necessitate II, 22. Sch. 65, 26. A fejtegetésekben pedig ugyancsak gyakori a necesse est.