Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
lyedj el a róla való elmélkedésben, gyönyörködjél szemlélésében! Hadd ízlelhessed Megváltódnak jóságát és gyúljon szíved szeretetre Üdvözítőd iránt!" 28 ) Ha a megismerés és gondolkozás munkája közvetlenül sem nem csorbíthatja, sem nem erősítheti hitünk szilárdságát, közvetve mégis lelki nyereséggel jár, hiszen a hit a maga tárgyával való foglalkozásból él. Nem az értelmünk bizonyítja hitünk igazságát, hanem hitünknek a tárgya maga bizonyul igazságnak gondolkozásunk közben. 29 ) Az igazságnak, az igének a megszólalása eleveníti meg mindig újfent hitünket és indít minket új keresésre, új munkára. Ez a megismerésre való törekvés állandóan arra emlékeztet, hogy hitünknek szakadatlanul felülről kell megújulnia. Mihelyt elhisszük magunknak, hogy már van hitünk, elveszítjük. Egyre újonnan kell kapnunk a hitet. A hivő gondolkozás csak ebből a folyton, szünet nélkül meg-megújuló bizonyosságból indulhat ki. 30 ) Micsoda már most ez a hivő megismerés? Mit jelent az, hogy a hivő hite tartalmába mélyebb belátást akar szerezni? Anselmus határozottan vallja, hogy az üdvösség története nem esetleges. Az Ö- és Újszövetség különleges, páratlan eseményeiben az élő Isten akarata érvényesült. Valóra váltja szabad elhatározásából és megfoghatatlan szeretetéből ígéretét és üdvözítő tervét. A kinyilatkoztatás történetét tehát Isten bölcsesége 28) Fac, .precor, Domine, me gustare per amorem quod gusto per cognitíonem,; sentiam per affectum quod sentio per intellectum. Meciitatio XI. de redemptio humana. MSL. 158, 769. és 763. col. Mindkét idézetnél Zoltán V. fordítása kissé módosítva, 80. és 68. 1. 29) Anselmus felfogását találóan szólaltatja meg egy közmondásunk: nem kell ott bizonyság (a. m. bizonyíték), hol maga szól a dolog. Azért nincs szükség, még ha lehetséges lenne is, bizonyítékra a hit dolgainál, mert az élő Isten maga szól. Szava bizonyít, viszont semmi más nem képes a legcsekélyebb mértékben sem bizonyítani. 3e ) A hivő gondolkozás mozgása, Isten indítása és cselekvése gyö^nyórüen szólal meg a Proslogionban. doce me quaerere te, et ostende te quaerenti; quia nec quaerere te possum, nisi tu doceas, nec invenire, nisi oslendcs. Quaeram te desiderando, desiderem quaerendo. Inveniam amando, amen inveniendo. cap. 1. Sch. 10, 37. Mennyire emlékeztet ez Pa se a Ír a: „Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna!" (Mystére de Jésus.) A két Blumhardt és Kutter igehirdetésének is ez az egyik jellemző vonása.
