Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
gosságra szert tenni. 26 ) Ez a hivő megismerés közbenső helyet foglal el a hit és a látás között. 27 ) Azonban nem szabad valami lépcsőfélének, egymásra következő fokozatoknak tartanunk a hit, a hivő megismerés és a látás egymásutánját. Egyrészt a hiten sohasem juthatunk túl és sohasem hagyhatjuk hátunk mögött; a leggazdagabb megismerés sem egészítheti ki. Másrészt a szemtől-szembe való látás, a teljes megismerés csak az utolsó események és a végső dolgok közé tartozik. Ehhez az eszkatológiai ajándékhoz képest a mi hivő megismerésünk és belátásunk csak alig valamicskét jelent. Most, ebben az életben „tükör által, homályosan látunk" (1. Kor. 13:12). Minden kis megismerésnek szinte csak az a jelentősége, hogy annál jobban ösztönöz új keresésre. Erőteljesen érvényesül Anselmusnál ez a végsőkre irányuló magatartás. Az „intellectus fidei" sem más, mint a megígért és reménylett ajándék előlegezése; ízelítőként az elkövetkezendő teljességre. Most még nem a mienk, de eléje siethetünk. A hivő theológus gondolkozásával azt az utat rója, amelyen az Eljövendő megérkezik és amelyen egykor szembe találkozhat vele. A hivő gondolkodás hitből hitbe történik, a múltból a jövendő felé; a kinyilatkoztatás egyszer megtörtént eseményeitől halad a bekövetkezők és a közelgők elé. Az elrejtett titkok kipattanása és napvilágra jutása mozgatja a megismerésre törekvést. E közben, amíg ezen az úton fáradozunk, miközben átgondoljuk az üdvösség történetét, líjra ajándékul kaphatjuk, újra valóra válhatik életünkben és így egyre mélyebben megtapasztalhatjuk Isten ajándékát. Szert kíséri a hivő gondolkozást a könyörgés: „Add. Uram, hogy szeretetemmel is megízleljem azt, amit megismerésben ízlelek; szívem indulatával is érezzem, amit érzek a belátásban'. „Mé26) Hasonlóan látja Funke Bernhard: Grundlagen and Vor- t aussetzungen der Satisfaktionslehre des Hl. Anselmus, 1903, 125. 1. 2?) Intellectus, quem in hac vita capimus: medium inUr fidem et speciem. Epist. ad. Urb. 1098. Anselmusnál nem az új-plátoi megismerési fokozatokról van szó. Az antik és a modern gnózis (Hegel) jellem,zője, hogy a hit csak a maga helyén szükséges, de a fejlődés túlmegy rajta; tökéletesebb az az ismeret, amire felemelkedik. Azután ezekben a rendszerekben hiányzik az eszkatológia. A látást már ebben az életben elérhetjük. Anselmus áttöri a szemléletnek ezt a módját a kinyilatkoztatás történetiségéből táplálkozó hitével.
