Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

hűnök széttörték, annyira elhomályosította a bűnnek szennye, hogy nem bírja megtenni, amire teremtetted, hacsak te magad meg nem újítod és újjá nem teremted. Nem merészelek, Uram, behatolni felséges dolgaidba — hiszen egy csöppet sem mérhetem, hozzájuk értelmemet —, de vágyakozom arra, hogy legalább valamelyest megértsem igazságodat, amelyet szívem hisz és szeret."

22

) Anselmus belátás-keresésének merészsége azután arra támaszkodik, hogy hite és ezzel az üdvösség felől való bizonyossága teljesen független attól, elér-e valamit megismerése, vagy sem. „Ha megérthet valamit, Istennek tartozik hálaadással; ha pedig nem, nem ronthat neki, hogy szarvaival felöklelje, hanem fejet kell hajtania, hogy imádja."3

) „Mert a magabízó emberi bölcseség szarvai hamarabb letörnek, ha vele összeütközik, semmint, hogy ezt a sziklát erőfeszítésével helyéből kilódíthatná." „Aki kegyesen él és úgy keresi (a megismerést), a Szentírás igéit forgatja magában és ha nem érti is, nem ágaskodik ellene, sem nem zúgolódik: az ilyen a szelíd ember"'

24

) „Ha eljuthatunk i megismerésre, gyönyörűségünkre van; ha pedig nem., imádattal illetjük azt, akit fél nem foghatunk."

25

) Az a theológus munkája, hogy azokon a határokon belül törekszik a megismerésre, amelyeket a kinyilatkoztatás szab meg. A hitben megvilágosodott értelem megpróbálhatja, hogy kinyomozza a kinyilatkoztatás eseményének értelmét, gondolkodásában nyomon kövesse az üdvösség történetének útját és mozgását. El lehet és el is kell jutnunk a hivő megértéshez. Ez a hitbeli belátás (intellectus fidei) azonban nem lezárt, kész eredmény; nem az igazságnak mindenben megfelelő ismeret, hanem állandó tevékenység és törekvés: egyre mélyebbre hatolni, egyre nagyobb vilá22

) Porsl. 1. Sch. 11, 4, Módosítva hellyel-közzel Zoltán V. fordítását 17. I 23

) Epist. de incarn. I. Sch. 8, 7. Anselmus finom szójátéka Ezék. 34, 21-re emlékeztet. Non immitto.t cornua ad ventilandum, sed sub•mittat caput ai venerandum. 24) Hornil. 2. 25) Fulco beauvais-i püspökhöz írt epistola, II, 41, MSL. 159, 1193, col.