Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
alaptalan támadássá vált, mert nem vetették alá magukat Isten igéje feltétlen tekintélyének és miközben a modern gondolkozáshoz próbálták hozzáidomítani a Biblia tanúságtevését, éppen a legfontosabbat, a kiengesztelődés csodáját ejtették el, sőt támadták meg. Anselmus bizonyságtevése a Cur Deus homoban a vétkes tartozásról és az elégtétel megfizetéséről szól. A jogi és a vallásos élet területén előforduló elégtételek példájára szinte kínálkozik az a téves felfogás, mintha a nagy bencés tanító szemében a kereszten történt áldozat, mint meghatározott érték, kárpótolná a bűnök adósságát; mintha tárgyak kicserélése, dologi természetű egyezkedés ment volna végbe a Golgotán. Ez a látszat mindaddig megtéveszthet mindenkit, amíg csak kellőleg el nem mélyed Anselmus mondanivalójába és meg nem látja a különbséget közte és a között a vallásos gondolkozásmód között, amelyet Augustinus szelleme nem érintett és nem termékenyített meg. Az eddigiekből megvilágosodott előttünk, hogy a Cur Deus homo-ban a bűn személyes valóság, ugyancsak megláttuk, hogy Krisztus művét is személyisége és élete szabja meg döntő módon. Végső eredményként leszűrhetjük tehát, hogy Anselmus ezzel a két hagyományos, egymással szorosan összekapcsolt fogalommal, a Krisztus elégtétele és Krisztus érdeme kifejezéssel éppen a váltság személyes jellegét, eseményvoltát és történeti valóságát igyekezett kidomborítani. A szabadszellű (modernista) kutatók eltorzítják a canterbury-i érsek tanítását, amikor szerintük azt tanítja, hogy az Atya és Fiú szembenáll egymással; az Isten-ember tárgyal az Istennel és szinte elszámolja ártatlan halálát a bűnösök vétkes tartozásának kiegyenlítésére. 116 ) Ebben a megítélésben a Szentháromság tanításának meg-nem-értése jelentkezik. Azért 116 ) Jellemző megnyilatkozása a szabadszellemű ember több rendbeli félreértésének Strausz Dávid Frigyes nyilatkozata: „Aki másvalakinek botlásáért büntet egy embert, aki engedi, hogy egy ártatlan szenvedjen a bűnös helyett (még ha a maga jószántából kapható is erre) és aki engedi, hogy a vétkes büntetlenül megússza (aki erkölcsi vétségnél is közömbösnek tartja, akárcsak pénzbeli adósságnál, hogy vájjon az adós maga rój ja-e le vagy másvalaki törleszti helyette tartozását), az ilyen valaki barbárként cselekszik". Der alte und der neue Glaube, 1872.
