Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Anselmus theológiájának Összefüggésében nemcsak az érdem, hanem az elégtétel is teljesen új tartalmat nyer. Ez nem is lehet másként. Ha két ilyen szoros kapcsolatban álló fogalom közül az egyik átalakul, a másiknak is meg kell változnia. Amilyen nagy ellentét van az „érdemek" és Krisztus érdeme között, ugyanolyan mértékben szemben áll Krisztus elégtétele az elégtételek hosszú sorával. Ezt a nagy eltérést figyelmen kívül hagyják mind a római katolikus theológusok, mind az idealista szellemű protestáns dogmatörténetírók. Az előbbiek a bűnbánati gyakorlat elégtételét olvassák bele Anselmus írásaiba E szerint az elégtétel olyan rendkívüli áldozat vagy teljesítmény, amellyel levezekli, eltörli az ember bűnei miatti adósságát. Megkülönböztetik az ilyen elégtételtől a büntetés elszenvedését és az engesztelést. Heinrichs L. csak ezt a jogilag szabatosan körülírt elégtételt látja Anselmusnál. Ezzel szemben a Cur Deus homo, a Meditatio de redemptione humana, a Sermo de passione Domini és a többi anselmusi irat világosan tanúskodik arról, hogy a „Krisztus elégtétele" kifejezés a kereszt eseményéről szóló bibliai üzenetet szemlélteti és világosítja meg. Éppen ezért sokkal gazdagabb és egészen más tartalmú, mint a bűnbánati gyakorlat fogalmáé. Helyes volt az írásszerűségre kiváló gondot fordító evangélikus orthodox théológusoknak az a megfigyelése, hogy a „Krisztus elégtétele" kifejezés Anselmusnál magába foglalja a büntetés helyettes elszenvedését meg Isten félelmetes haragjának kiengesztelését is. A canterbury-i érsek hasonlatnak vette a maga korának közkeletű kifejezését, hogy valamiképpen megmagyarázza vele a kereszt üzenetét. Nemcsak „az ellenünk szóló kézírás", a minket vádoló adóslevél (Kolosszé 2:15), hanem a „megváltás", „szabadítás", „ váltságdíj", „kiengesztelés", megbékéltetés" és az összes többi bibliai kifejezés összefoglalásának tekinti az elégtételt. Azonban az elégtétel fogalma, bármennyire megváltoztatják is jelentését, eredeti értelménél fogva, idegenszerű és távoláll az evangéliumtól. Anselmus helytálló törekvését és egészséges, írásszerű látását is nem egyszer csorbítja és elhomályosítja. A kifejezésnek ezt a gyöngéjét kezdte ki azután Ritschl A. és Harnack A. Bírálatuk azonban