Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
csak a párbeszédes forma mutatja, amely-nem egyszer inkább névleges — hiszen a beszélgető-társ hellyel-közzel csak egyegy helyeslő mondat, némi kiegészítés közbevetésére szorítkozik —, nanem ezt tükrözi az egész munka szelleme és hangneme. 7 ) Fel-felvetődő kérdések, ellenvetések kitérésekre, kerülőkre késztetik Anselmust. Csak a tárgy maga ad egységet és biztos irányt a gondolatok kifejtésének. Ez a tárgy pedig a kinyilatkoztatás középpontja: a váltság eseménye. Egyszerűbb áttekinthetőség kedvéért ezért a következőkben csak a fő gondolatmenetet rajzoljuk meg és a közbevetéseket, néha elkalandozásokat — amelyek szintén érdekesek és tanulságosak — csak jegyzetben említjük meg. A Cur Deus homo sajátlagos gondolatmenete előtt azonban röviden áttekintjük az első tíz fejezetnyi bevezetést. Azért tesszük ezt, mert Anselmus itt számba veszi a Krisztustól szerzett váltság kérdéseit és a kiengesztelés egyetlen nagy kérdésére vezet rá minket. Ezzel kell azután állandóan szembe néznünk a Cur Deus homo végigtanulmányozása közben. Mi volt az a gyakorlati szükség, amely arra késztette Anselmust, hogy lelkipásztori beszélgetéseit, kolostori tanításait és hitbeli kérdésekről való vitatkozásait leírja? A hivők hitben való megerősödése és növekedése kívánta ezt a pásztori bizonyságtevő szolgálatot. Hiszen az élő hittel vele jár a megismerés keresése. A hivő ismerni és érteni akarja önnön hitét. Anselmus pedig éppen ahhoz akarja elsegíteni hallgatóit és társait, hogy hivő megértésre (intellectus fidei) tegyenek szert, szemük megnyíljék a hit csodálatos világa előtt. Az élő hit természete az, hogy az ige üzenetét ismételten, szü7) A dialógus-forma, a mester és a tanítványok bensőséges munkaközössége, szervesen hozzátartozik Anselmus gondolkodásához. quia saepe contingit in colloquendo de aliqua quaestione, ut deus aperixtt,. quod prius latebat." CDh I, 1 Sch. 6, 15. Ujabban Grisebach Eberhard hangsúlyozza az igazság keresésében és az élet minden viszonylatában a párbeszédet, az eszmecserét, a „szóváltást". Die Grenzen des Erziehers und seine Verantwortung, 1924 és Gegenwart. Eine kritischeEthik, 1928. — A Cur Deus homo tanítványában, Boso-ban nem szabad valami kezdőt sejtenünk. Amikor Anselmus könyvét írja, már utódja a bec-i kolostor vezetésében. Sok ponton pedig lényegesen előbbre viszi Boso hozzászólása a fejtegetéseket.
