Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
utakat keres, hogy körülírja az Isten-ember önkéntes szenvedésének és áldozatának megfoghatatlan, vakító titkát. Anselmus idegenkedése az észszerű rendszertől közelebb áll Luther magatartásához, mint akár a skolasztika virágkorának, akár a modern vallásosságnak a világához. Luther kizárólag a kinyilatkoztatás eseményeire és összefüggésükre figyel. Ez teszi theológiáját rendszeressé. Ebbe az irányba halad jórészt Anselmus gondolkozása is. Viszont a skolasztika részletesen, egységes alapelvből levezetett rendszereiben, még inkább a modern theológia mesterien szerkesztett, észszerűen felépített szellemi műalkotásaiban a filozófia a döntő tényező. 6 ) A Cur Deus homo Isten színe előtt való beszélgetés. Nem6 ) Jóllehet Anselmus nagyra becsüli a logikus gondolkozást, alapvető érdeknek nem a rendszert, hanem a tárgyhoz való alkalmazkodást, sőt a tárgytól való teljes függést tartja. Ez a „tárgy", a kinyilatkoztatás, pedig két sarkalatos ponton robbant, szét minden észszerű magyarázatot és minden egységes elvű rendszer alkotását: a bűn hatalmának és Isten paradox szeretetének tényében. — Mélyrehatolóan fejtegeti Anselmus a bűn titkát: Cur voluit quod non debuit? Nulla causa praecessit hanc volun~tatem, nisi quia velle potuit. An ideo voluit, quia potuit? Non; quia similiter potuit bonus angelus velle; nec tarnen voluit... Cur ergo voluit? Nonnisi quia voluit. Nam haec voluntas nullám aliam halmit causam... sed ipsa sibi efficiens causa fűit, si dici potest, et effectus. De casu diab. cap. 27. Hasonlóan: de conc. virg. et orig. pec. MSL. 158, 431. Omnis potestas sequitur voluntatem. CDh II, 10. Sch. 46, 22. A bűn titka: az akaratban, elsősorban az ördög elfordult akaratában! Találóan értelmezi Hasse FR. „Die tatsächliche Entstehung des Bösen ist dem Anselm ein „grundloses", d. h. jeder inneren oder äusseren Notwendigkeit entbehrendes Faktum". Anselm II, 427. 1. A bűn paradoxiája mellett erőteljesen kifejezi Anselmus Isten szeretetének paradoxiáját Csoda az, hogy Isten szeret minket. Emberi értelemmel nem okolható meg. Azt szereti Isten, aki nem méltó szeretetére, aki elleneszegült és elrontotta önmagában az Isten művét. „Praedicamus ineffabilem altitudinem misericordiae illius quia, quanto nos mirabilius et praeter opinionem de tantis et tarn debitis malis, in quibus eramus, ad tanta et tarn indebita bona, quae perdideramus, restituit, tanto maiorem dilectionem erga nos et pietatem monstraxnt." CDh I, 3. Sch. 7, 31. Augustinusnál közel'áll a szeretet az „eros"-hoz. Anselmus bibliásabban hirdeti Isten szeretetét; megközelíti az „agapé 1 '-t. — A bűn titokzatos, megfoghatatlan valósága és Isten szeretetének minden értelmet felülhaladó, megmagyarázhatatlan ténye állja útját nála a rendszer-alkotásnak.
