Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
2ÖŐ lat nemcsak az ember természetét forgatta ki mivoltából, hanem Istenre magára is hatott. Haragjával felel ezért a bűnre. Igazságossága alapján Istennek nincsen más cselekvése: csak szent haragja. Ebben a végzetes helyzetben következett be a kiengesztelődés csodája. Isten elkezdett szabad tetszéséből egészen másként cselekedni. Valami páratlan, minden hasonlóságot nélkülöző, meglepő, előre ki nem számítható esemény történt. Isten szeretete haragjának félelmetes valósága ellenére érvényesült és a helyzet ezzel teljesen megváltozott. Azt idézte elő ez a gyökeres fordulat, hogy jóllehet halálosan komoly valóság a bűn, Isten szigorú ítélete alatt is áll, mégis új viszony támadt a szent Isten és a bűnös ember között. A bűnt nem lehet ugyan az ember részéről jóvá, meg nem történtté tenni, Isten azonban könyörületességében alászállott a mélységbe, belépett a történetbe és cselekedni kezdett: elvette és magára vette bűnünket. Erről a csodáról tanúskodik az Újszövetség és ezt a csodát, mint eljövendőt hirdeti az Ószövetség. Isten engesztelést szerzett és ezzel megszűnt az ellenségeskedés. Megjelent Jézusban Istennek hatalmas, teremtő szeretete és ezzel ragyog fel előttünk igazában az ő dicsősége. „Kevés megváltás-tanítást bíráltak olyan keményen és bizonyos mértékig joggal, mint Anselmusét. Mégis nincs még egy tanítás, amely hűségesebben ragaszkodna az újszövetségi szemlélethez. E szerint az ember megváltásának a műve teljesen Istennek a cselekedete" — állapítja meg az anglikán Mozley. Hasonlóan ítél az evangélikus Hermann Rudolf is: „Az érdem-gondolat veszedelmét Anselmusnál is észre kell vennünk. Mégis hatalmas tanítója a keresztyén hitnek, sőt a szabad kegyelemnek, mert mesteri módon viszi keresztül (emberileg szólva) a theocentrikus gondolkodásmódot és látást"V 260 ) Most tárul fel előttünk az igazi szakadék az evangélium világában élő Anselmus és a modern vallásosság világában mozgó szabadelvű theológia között. Ezt a két merőben ellenkező világot nem lehet áthidalni. Semilyen rendszerben nem férnek meg egymás mellett. Másról, mint összeütközésről, kibékíthetetlen harcról nem is lehet közöttük szó. A modern vallásos gondolkodás alapvető tétele, hogy nincs ellentét Isten és 26 «) Mozley J. K.: i. cikk 223. L; Hermann: Christi Verdienst und Vorbild 472. 1.
