Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
ember között. Nem egymással szemben állnak, hanem egymás mellett. Sőt, az ember lényének mélységeiben, személyének titokzatos legbensőjében van az isteni, vagy legalább is valami belőle, aminek a révén szinte rokonságban, benső kapcsolatban van az ember Istennel. Ezért a bűn se más, mint az emberi tudat zavara. Meghasonlás, a lélek megbetegedése. Az a tünete, szerintük, hogy nem látja az ember Isten lényének nyilvánvaló jellemét: változhatatlan csupa-szeretetét. Valami változásnak csakugyan be kell következnie, de csakis az emberben. Az embernek kell megtérnie, tévedéseit belátnia; meg kell újulnia, hogy igazi lelki nyugalomhoz jusson. Ez a változás tehát pusztán az ember szívében zajlik. Csak erről tud a modern theológia, igazi történésről azonban nem. Mihelyt történetről, eseményről van szó, zavarba jön és vagy elejti a történetet, mint a felvilágosodás, vagy óriási szellemi erőfeszítéssel átértelmezi, mint az eszményekből élő theológia. Ezzel azonban kivetkőzteti valójából a történetet, az egyszeri, esetleges, soha meg nem ismétlődő eseményszerű döntést. Theológiailag ezt az emberi változást a modern vallásosság úgy jelöli: „Krisztus bennünk". Azonban nem az élő Krisztusnak, a Kyrios-nak a hivő szívben való titokteljes jelenléte ez, mint az Újszövetségben, hanem a Krisztus-eszmének megvalósulása az emberi szellemben és életben. Annyira ember-központú ez a theológia, hogy mit sem tud kezdeni a kereszt titkával, a kiengesztelődéssel, „a Krisztus helyettünk és értünk" örvendetes híradásával. 201 ) Botránkozás számára az evangélium fő híradása. Ezért ütköznek azután meg az evangélium világában élő Anselmus tanításán is. Nemcsak Schleiermacher, Ritschl és követőik, hanem jónéhány hitvallásos, bibliás theológus is, akik nem tudtak teljesen megszabadulni a modern vallásosság bűvöletéből. Ezért állapítja meg Aulén is, hogy „Anselmus kiengesztelődéstanítását a legtöbbször eltorzították és a legtöbb támadó inkább torzképet ostromolt, mintsem magát Anselmust". 252 ) Anselmus tanítása, éppen mert hűségesen ragaszkodik a Szentírás tanúságtételéhez, történeti, objektív kiengesztelődésről beszél. Abban az értelemben, hogy az első'és fő az a történeti esemény a golgotai kereszten, amely rajtunk kívül és nélkülünk, magára Istenre nézve történt. Ebből elemezhet261) Brunner i. m. 395. 1. Barth Kirchl. Dogm. II, 135. 1. 262) i. m. 147. 1.
