Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

ezt a mozzanatát, találóbb Luthernek Krisztus győzelmé­ről való bizonyságtevése. Anselmus gondolatai is világosan ebbe az irányba mutatnak: „Ez az ember úgy váltotta meg a többieket mind, hogy amit önként adott Istennek, beszámítja a tartozásért, amellyel Isten adósai lettek. Mivel ez a kereszten történt, a kereszt által váltott meg minket Krisztus/' 222 ) Az evangélium üzenete azonban igazi valójában csak Luther ige­hirdetésében jut szóhoz, amikor Krisztus győzelméről és annak alapján a kegyelemből, hit által való megigazításról tesz bi­zonyságot. A modern vallásosság képviselői egyoldalúsággal vádolták Anselmust. Azt vetették szemére, hogy csak arra van gondja, ami az Isten előtt történik, de a megváltás alanyi oldalát, az emberi élet megváltozását elhanyagolja. A kiengesztelődésről beszél, de nem tud a megbékélésről, az emberi szív Istén-elle­nességének megszűnéséről. A Cur Deus homo elemzéséből ki­tűnik azonban, hogy ez a megítélés tévedés. Különösen Her­mann Rudolf hívta fel a figyelmet arra, hogy az elégtétel és érdem mellett még egy harmadik fogalom is szerepel Ansel­mus tanításában. Eddig kevesen törődtek vele, holott ez tartal­mazza a hiányolt élet-újulást. Krisztus művének ez a harmadik mozzanata: Krisztus példája, amely mozgatja és követésére hívja a hívőket. Krisztus példája egyrészt rámutat életének és keresztfa­halálának összefüggésére, másrészt hozzátartozik Isten meg­váltói munkájához. Krisztus életében látjuk Isten akaratát ér­vényesülni és megváltói halála teszi éppen lehetővé, hogy a hivők életében új engedelmesség kezdődjék. Krisztus élete és szenvedése minden mozzanatának van ezért személyes és köz­vetlenül nekünk szóló üzenete is. Például: szenvedése egyúttal nagy vigasztalás, hogy a szenvedésekben kétségbe ne essünk, bármennyire lázadozik is ellene „testünk" (caro). 225 ) Amikor Krisztust követni kezdjük, akkor kezd életünkben igazán valóra válni Isten kegyelmes akarata. Akkor veszi újra kezébe életün­ket és kezdi formálni tetszése szerint, hogy az elveszített Isten­kép újra felragyogjon rajtunk és újra visszatükröződjék Isten 222) Medit. XI. MSL. 158, 766. col. 223) Arbitramur autem quod et hoc quoque ad consolationem in­firmorum m.emhrorum tuorum assumpsisti, ne forte desperet quis si caro infirma remurmuret. Med. IX. MSL. 158, 753.

Next

/
Oldalképek
Tartalom