Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
folsége és jósága istenféleímünkben és gyermeki bizalmunkban. Krisztus követésének újszövetségi értelme az, hogy Jézushoz csatlakozunk, személyes közösségbe lépünk vele, gondolkozásunkban és cselekvésünkben teljesen alárendeljük magunkat neki. 224 ) Azonban Antiochiai Ignatius (110 körül) és Alexandriai Kelemen (150— 215) óta egyre erősebben beleárad a keresztyén gondolkozásba az ókori görög utánzás-gondolat. Mindinkább mintakép lesz Krisztus, akihez a kegyesek hozzá akarnak formálódni, még pedig azáltal, hogy szinte másolják cselekedeteit és magatartását. Különösen az üldözések idején terjedt el ez a felfogás, amikor pl. a vértanúságban látták a Bárány követését (imitatio Agni). Maga Augustinus is azt vallja, hogy „mi más az ő követése, mint utánzása?" 225 ) Anselmus azonban olyan élő közösségben él Krisztussal, hogy nála nem fenyeget az a veszedelem, hogy Jézus életéből leolvasott elvekhez és eszményhez igazodik. Jézus Krisztus bibliai értelmű követése kezdi nála átformálni az augustinusi utánzás-gondolatot. A canterbury-i érsek gondolatai merőben más világban mozognak, mint az igazi középkoré. A késő középkori keresztyén misztika Krisztus-utánzásától (Kempis Tamás és társaitól) abban különbözik a Cur Deus homo tanítása, hogy Krisztusnak, mint példaképnek követése is Istennek a cselekvése és ajándéka. Nem emberi erőfeszítésről és erőlködésről hallunk, hanem a felülről kapott új életről, Isten akarata iránti engedelmességről, amelyet a Szentlélek munkál szívünkben. Az élő Istennek uralma ad azután meghatározó jelentőséget a keresztyén reménységnek is. Anselmus megszívleli és sosem téveszti szeme 22' 1 ) Cremer-Kögel meghatározása alapján. Th. W. z. N. T. IV, 675. 1. Lásd még: Bosse F. Prolegomena zu einer Geschichte des Begriffs der Nachfolge Christi, 1895. Fischer A. Über Nachahmung und Nachfolge. (Archiv f. Rei. ps. I, 1914) Rune st am A. Liebe, Glaube, Nachfolge, 1931. Oepke A. Nachfolge und Nachahmung Christi im N. T. (Alig. Ev. Luth. K. zeit. 71, 1938.) Nielen J. M. Die Kultsprache der Nachfolge und Nachahmung Gottes. (Heilige Überlieferung. Beitr. z. Gesch. d. alten Mönchtums u. des Benediktinerordens, 1938.) Wolf E. Christusverkündigung bei Luther, 180. 1. von Loewenich W. Luthers theológia crucis. 1929. 164. 1. Bonhoeffer D. Nachfolge 1937. 225) quid est enim sequi nisi imitnri? de sancta virginitate, 27.
