Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
Adolf szerint ez a két fogalom merőben különböző tartalmú, más és más irányba mutat mindegyikőjük és egymás melletti használata Anselmus gondolatmenetének zavarosságát mutatja. Ügy látják, hogy az elégtétel csak Istenre tartozik; az emberektől teljesen függetlenül történik. Szerencsés következetlenség volt, hogy amikor nem boldogult a canterbury-i érsek az elégtétel képzetével, bevezeti az érdem kifejezést is. Ennek azután mélyebb erkölcsi tartalmat is tulajdoníthatunk, mert jobban kiemeli a gyülekezettel való kapcsolatot és közvetlenebbül összefügg a bűnbocsánattal. 219 ) Seeberg Reinhold ellenkezőleg ítéli meg ezt a tényt. Úgy látja, hogy elégtétellel elhárult az akadály, Isten új emberiséget teremthet kegyelméből. Az elégtételnek szorosabb kapcsolata van az emberekkel. Érthetetlen szerinte, hogy mit keres itt az érdem. Isten részéről merőben önkényes valami, hogy elismeri és a hívőknek beszámítja. 220 ) Loofs Frigyes és nyomában Heinrichs azonban kimutatták, hogy a bűnbánati gyakorlatban kezdettől fogva szorosan összefügg ez a két fogalom. Csak a kötelességen-túli teljesítmény mehet elégtétel számba és ha már valakinek nem kell elégtételt adnia, akkor fölös jócselekedetei érdemévé lesznek. 221 ) Anselmus áttöri mind a két fogalomnál a szokásos képzeteket, amelyek szerint Istennek elégtételt adni egyértelmű azzal, hogy Istentől valamit kiérdemelünk és Istent kiengeszteljük. Merőben új tartalmat ad nekik: Isten cselekvése mindkettő. A tartalom megváltozása azonban nem bontotta fel a két kifejezés összetartozását. Joggal alkalmazhatta tehát együttesen a Cur Deus homo-ban. Anselmus Krisztus érdemén voltaképpen Isten kegyelmét érti. Ez Krisztus halálának gyümölcse és ez igazában a hivők közösségének szóló ajándék. Azonban az augustinusi érdem-képzet megakadályozza őt abban, hogy ezt félreérthetetlenül kifejezze. A reformátorok tudtak csak tiszta helyzetet teremteni, amikor Krisztus érdemét használták fel az emberi érdemek megtámadására. Ez a harc mindenkor és mindig újra esedékes és ezért ebben az értelemben nyugodtan használhatjuk ma is a Krisztus érdeme kifejezést. Ahol azonban ettől a harctól függetlenül akarjuk megragadni a váltságnak 219) Ritschl i. m. I, 45—46. L 220) i. m . 224. 1. 221) i. m. 273. 1, Hasonlóan Nagy Béla i. m. 95. 1.
