Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

A credo utintelíigam, Anselmus jellegzetes theo­lógiai módszere, amely minden írását létrehozza és formálja, azt a célt szolgálja, hogy az igehirdetés különböző tartalmát a kinyilatkoztatás rendjében összekapcsolja és az egészből magyarázza az egyes részeket. Az igazi tárgyszerű rendszerességnek kimagasló munkása Anselmus, aki a reformáció előtti korszakban e téren meglehetősen társtalanul áll. Mielőtt azonban módszeres eljá­rását összefoglalóan megítélnénk, sort kell kerítenünk az ansel­musi „bizonyítás" mivoltának tisztázására. E közben világosod­hat meg előttünk a legjobban Anselmus theológiai magatartása és gondolkozásának végső alapja. Az utolsó kérdés, amely a credo ut intelligam mibenlété­nek teljes megismerésénél felvetődik, a címzettek kérdése; kik azok, akikhez fordul ez a „bizonyító eljárás"? A hit a cselekvő alany, amely keresi a megértést és a hit a feltétel, amely által eljutunk a megértésre. Minek az alapján és hogyan fordul hát Anselmus az arabokhoz, zsidókhoz, szabadgondolkodók­hoz és elvilágiasodott, hittől elszakadt névleges keresztyének­hez? Milyen magatartást tanúsít a Monologion 1. és a Cur Deus homo hitetleneivel szemben, akiknél éppen a szükséges alap hiányzik? Mindenekelőtt meg kell látnunk, hogy Anselmus a reábí­zott emberek valóságos lelki állapotát illetőleg nem ringatta magát álomvilágban. Lelkipásztori gonddal és felelősséggel igyekezett megismerni, sőt kiismerni őket és jól látja, hogy nyíltan vagy titokban, kihívóan vagy be nem vallottan, meny­nyire kétségbe vonják, tagadják, sőt gúnyjuk céltáblájává teszik a magasztos kinyilatkoztatás hirdetését. De azt is meg kell lát­nunk, hogy mégis abban a hiszemben fordul hozzájuk Ansel­mus, hogy nekik is tud valamit mondani, ami vagy meggyőzi és megnyeri őket, vagy legalább is elhallgattatja ellenvetéseiket. Ezt a meggyőződését onnét meríti, hogy az egyház szilárd kő­szikla-alapján áll, amelyet soha egy pillanatra sem hagy el és tudja, hogy Isten éppen az istentelen és eltévelyedett világ szá­mára szerezte az egyházat. Mint Isten anyaszentegyhá­zának tagja folytatja párbeszédeit, vitáit és fejte­getéseit. Nyoma sincs nála annak a fonák és mégis szokásos

Next

/
Oldalképek
Tartalom