Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
pedig el kell ejteni, mint tévesét és mellőzendőt. Ez a tény könyörtelenül szétfoszlatja azokat a félreértéseket, amelyek a modern észszerűség hírmondóját keresik Anselmusban. Ha nem akadunk meg a felszínen, hanem behatolunk a canterbury-i érsek gondolatvilágába és közelebbről megismerjük munkáját, kiderül, hogy következetesen végiggondolta és gondosan gyakorolta módszerét. A „Krisztus nélkül" való gondolkozás elve híven beleilleszkedik ,.a hiszek, hogy mélyebb megismerésre jussak" módszer elgondolásába. Olyan változata ez az elv az általános eljárásnak, amelyet a Cur Deus homo-nak a tárgya tett szükségessé. Csak ott van helye és értelme, ahol Krisztus igazi megértéséért tusakodik, de ott azután helyénvaló és értelmes. Felfogásunk próbája is nyilvánvaló abból, hogy sehol máshol, egyetlen olyan helyen sem említi a „Krisztus nélkül" elvet, ahol vizsgálódásának a tárgya nem Krisztus. Van azután a Cur Deus homo-ban még egy fordulat, amelyből ugyancsak túlzottan egyoldalú és messzemenő következtetéseket vontak le. Futólag, esetlegesen említi Anselmus, hogy „sok minden van Krisztus életében, amit könnyebben és világosabban szemlélhetünk cselekedeteiben, semmint, hogy tapasztalás nélkül, pusztán értelemmel kimutathatnók." 90 ) önmagában véve, környezetéből kiszakítva, kétségtelenül ki van szolgáltatva ez a kijelentés félreértéseknek. Ebben az esetben is azonban olyan súlyos következetlenség vádját kellene emelnünk az éleselméjű „doctor magnificus" ellen, amely joggal megtépázná tekintélyét és hírnevét. Ezt a vádat azonban bizonyítani is kellene. Ehhez azonban Anselmus irataiból semmi segítséget nem kapunk. Ezt a kijelentést, „mintegy a tapasztalás előtt" vagy a tapasztalás nélkül, nem szabad elszigetelten, magányosan vizsgálnunk, hanem hozzá kell mérnünk a Cur Deus homo uralkodó, sőt egyeduralkodó módszeréhez. Menten 9Ü ) Sunt et alia multa, cur eum valde conveniat hominum similitudinem et conversationem absque peccato habere, quae facilius et clarius per se patent in eius vita et operibus, quam velut ante experimentum sola ratione monstrari possint. II, 11. Sch. 49, 23. Még a hit összefüggésében álló „sola ratio" segítségével sem lehet mindent „igazolni" Jézus életében és müvében; okoskodásunkban rászorulunk az evangéliumok történeti-hitbeli tanúságára. Lásd 62. jegyzet.
