Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
maga az igazság, az élő Isten, számunkra is kinyilatkoztatja magát. Mit jelent tehát a „pusztán értelemmel", a sola ratione? Egyszerűen a hit megismerő munkáját, ami nem lehet más, mint közönséges okadatolás, következtetés. Nincs tehát következetlenség, se ellentmondás Anselmusnál, mert a „pusztán értelemmel" nem más, mint a „credo ut intelligam" elv egyik alkalmazása. Az értelem útját, mozgását jelzi a hitben elfogadott és megbizonyosodott Hitvallás mélyebb megértése felé. Most világosodhat meg előttünk a „pusztán értelemmel" elv visszája is: „az írás tekintélye nélkül" (sine Scripturae auctoritate) elve. 70 ) Azt jelzi ez, hogy az írás alapján és az írás feltétele alatt, de nem igehely ékkel és idézetekkel, sőt amennyire lehet, még csak nem is az írás szavaival akarja megértetni a Hitvallás valamely ágának értelmét, amelyet éppen kérdésként feladatul tűz ki. Módszeréről világosan számot ad Anselmus a „Szabad akaratról szóló párbeszédében": „Hiszen én is veled együtt hiszek, még pedig rendíthetetlenül... de most azzal bajlakodunk, hogy ami a hitben szívügyünkké lett, azt ismerjük is, teljesen átértve, és mint megalapozott, váljék sajátunkká". 1,7 ) A hangsúly ezen van: amit hiszünk, azt ismerjük is. Keressük és fogadjuk el Istennek ezt az ajándékát. E végből kezdjünk el értelmünk által keresni, hogy az igazság megalapozza számunkra megismerésünket. Keresve sem találjuk Anselmusnál az értelemnek a felfuvalkodását, a renaissance és a felvilágosodás mozgalmainak e szembeszökő jelenségét, sőt még azt az uralkodó szerepét sem, amelyre Aristoteles által a skolasztika virágkorában szert tett. 76 ) ut quod fide tenemus, sine Scripturae auctoritate probari possit... si ea aliquis legere voluerii, puto quia... ibi inveniet... quod non improbare poterit, nec contemnere volet. Ep. de incarn. 4; quatenus auctoritate Scripturae penitus nihil in ea persuaderetur. Monol. Praef. 77) Nam et ego tecum credo et inconcusse credo... sed nunc molimur id quod in fidem recipimus, etiam intelligendo scire ac tenere firmissimum. De ib. arb. I, 3, 6. és 4, 10. A bibliai keresésről van itten szó. Nem általában való keresgélésről. Tudjuk, hol kell keresnünk, sőt már meg is találtuk, de mélyebben és elevenebben szeretnénk elsajátítani.
