Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
Minden látszólagos vakmerőség mögött mélységes gyermeki alázat rejtőzködik. Milyen alaptalannak mutatkozik az a vélekedés, hogy Anselmusnál az értelem a hittől függetlenül (a priori módon) működik; milyen félreértés az, hogy ő a hitet megelőzően, szinte az értelem tulajdon eszközeiből szerkeszti meg a Hitvallás gondolati mását, — amikor olyan félreérthetetlenül nyilatkoztatja ki: „Isten akarata elegendő ok és értelem számunkra, amikor valamit cselekszik, ha nem látjuk is, hogy miért akarta. Mert Isten akarata sohasem értelmetlen".™) Ha csak futólag tekintjük is át Anselmus theológiai elveit és valóban elvégzett munkásságát, tarthatatlannak kell bélyegeznünk vele szemben a racionalizmus vádját. Ez alól Victor János tanulmánya is tisztázza részben: „Ha azt a kérdést, hogy racionalista volt-e Anselmus, vagy nem, a szerint kellene eldönteni, hogy vájjon 'megmásította-e a hittételek értelmét', vagy nem, akkor igaza vlona Baeumkernek: az 'ismeretelméleti racionalizmus' élesen elhatárolandó volna Anselmusnál a theológiai racionalizmustól s az utóbbiról szó sem lehetne nála. Valóban 'sem nem oldotta jel a hittételeket erkölcsi igazságokká, mint Kant, sem nem teszi meg őket jilozójiai észjogalmak szemléletes egyenértékeinek, szimbólumainak, mint Hegel, sőt távol áll tőle a hagyományos tételeknek az a letompítása is, amivel Abaélardusnál találkozunk'." 79 ) Bizonyos értelemben azonban Victor „az elvont gondolat hatalmában bízó racionalistának" ítéli Anselmust. 78 ) Ennek az „ismeretelméleti racionalizmusnak" tisztázása végett legalább egy futó pillantást kell vetnünk a hitbeli „tekintélyekre". A hit Anselmus tanításában engedelmesség és az ™) Ez pedig a látszattal, sőt sokszor a tényekkel szembeszálló hitnek a vallástétele. Bárhogyan tapasztaljuk és ítéljük az események forgatagát, ez az egy bizonyos: Isten akarata bölcs. Legfeljebb mi előttünk van elrejtve az „értelme". Sufficere nobis debet ad rationem voluntas dei, cum aliquid facit, licet non videamus, cur velit. Voluntas namque dei numquam est irrationabilis. CDh I, 8. Sch. 12, 6. Lásd még 41. jegyzetet. 79 ) Victor i. m. 102. 1. A tartalmi, theológiai racionalizmus vádját visszautasítják az új-skolasztikus tudósok is. Grabmann Márton i. m. 273; Geyer Bernhard: i. m. 203. 1; Victor 220. 1.
