Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
Ugyancsak kétféleképpen látja a két egyház magát a kinyilatkoztatást is. Itt rejlik voltaképpen a valódi felekezeti ellentét gyökere. Anselmus theológiájának alapja közvetlenül az egyház Hitvallása. Ebben ő a kinyilatkoztatás tényeit látja visszatükröződni. Nem téveszti szeme elől az üdvösség történetének eseményeit. Mégis az augustinusi új-plátói örökség megakadályozza, hogy az élő Isten cselekvéseit igazi és teljes mivoltukban vizsgálja. A Cur Deus homo-ban erőteljesen tudja érvényesíteni a bibliai látást, de az Isten megismerését tárgyaló irataiban van némi bizonytalanság a felől, hogy vájjon csak a kereszten ismerjük-e meg Istent, vagy azon kívül és a mellett, a teremtett világból is. Itt válik el egymástól élesen Stolz Anselm és Barth Károly értelmezése. Az előbbi Aquinoi Tamás összefoglalása alapján magyarázza a Proslogiont és különösen a Monologiont. Ügy véli, hogy Anselmus alkalmazza a skolasztika és a katolicizmus vezérlő elvét, az „analógia entis"-t, a létezők hasonlóságát. E szerint, akármilyen nagy különbség van is a Teremtő és a teremtmények között, mégis létük között van hasonlóság és ezért a teremtmények világából következtethetünk Isten létére. Barth Károly a Monologion néhány kétértelmű és bizonytalan részletétől eltekintve, a kiforrott Anselmusban a kinyilatkoztatásból élő theológust látja, aki csak az „analógia fidei"-t vallja, a hit hasonlóságát. Ez a Biblia látása. E szerint csak az élő hit döntésében támad közösség a Teremtő és a teremtmény között és csak így ismerhetjük meg Istent. 66 ) Ebben a kérdésben a skolasztika aristotelesi fogalmai teremtettek egészen új helyzetet, egyrészt az értelem természetes megismerésének és a hitbeli megismerésnek összefoglalása, másrészt a kinyilatkoztatás eseményeinek „kijelentett igazságokká való átváltása miatt. A kinyilatkoztatás tartalmának felismerésében nélkülözhetetlen szolgálatot tesz Anselmus, azonban nyitva hagy alapvető kérdéseket, amelyeket csak a refor66) Jelentős, hogy az emberen tükröződő Isten-kép hármassága hogyan alakul Anselmusnál. Jóformán csak az intellectus és az amor jut szóhoz, mindkettő, mint a hit gyümölcse. A memoria, az új-plátói okoskodások forrása teljesen háttérbe szorul nála. Sok ponton jól tisztázza Anselmus theológiai gondolkodását Hessen J.: Die patristische und scholastische Philosophie. 1922.
