Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVI. SZÁZAD. - 2. A XVI. sz. tót nyelvű irodalmáról általában

2. FEJEZET. A XVI. század tót nyelvű irodalmáról általában. Elvitathatatlan történelmi tény, hogy a reformáció mozgalmának a Felvidéken Szakolcától Ungvárig való diadalmas térhódítása következtében a XVI. és XVII. század határmesgyéjén, különösen a Középfelvidék egyes megyéiben, már alig találunk katolikus egyházat. Sajátságos és szinte ellentmondásszerűen hat tehát az a körülmény, hogy a reformáció mozgalmának a Felvidéken való rapszodikus elterjedésével egyenesen fordított arányban áll a XVI. századbeli tót evangélikus egyházi irodalom fejlődése, s úgy a hazai magyar-, mint német nyelvű protestáns egyházi irodalomhoz viszonyítva aránytalanul szegénynek kell mondanunk. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi magyarázza meg a XVI. század tótajkú evangélikus egyházainak sivár irodalmi gyümölcstelenségét. Mindenekelőtt kétségtelenül az irodalmi nyelv ismeretének a hiánya. Hogy a tótság egyházi írói mennyit küzdöttek az irodalmi nyelvvel, mutatja a legrégibb irodalmi emléktől, a magdeburgi jogot Zsolna közigazgatási életébe átültető, 1379-ből való 2ilinská knihától (zsolnai könyv) kezdve a XVII. századon át minden egyes tót irodalmi megnyilatkozás nyelvi bizonytalansága. A nyelv cseh akart lenni, de az irodalmi nyelvből többé-kevésbbé lépten-nyomon kiütköznek provincializmusok, szlovakizmusok. A. sivárság legfőbb oka az volt, hogy míg a reformáció a világ minden népénél rögtön nemzeti nyelvű