Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVI. SZÁZAD. - 7. Bizonytalan című és kiadású könyvek a XIVI-ik században

A könyv második címe gótikus betűkkel van nyomtatva és így hangzik: »Ez a kis könyv arról szól, miért ós hogyan kellene szabadnak lennie a keresztyén Conciliumnak, valamint a pápások esküiről és kötéseiről. Lukács XII. 3, totum sequitur charactere minuto«. A könyv befejezése »baratbetükkel«: »Kerlek Uram, bolondítsa meg Akhitofel tanácsát (II. Királyok 15). A.Z eredetiben: »Zrus Pane radu Achytofelovu. 2. Regum XV« Eddig tart Kvacala tudósítása. Ebből a záradékból három dologra tudok következtetni. Egyik az, hogy ezt az idézetet az ismeretlen tót fordító 1545-ben olyan cseh-tót bibliából vehette, amely ä Vutgata alapján készült. Ez a bibliai hely t. i. csak a Vulgatában van a II. Kir. 15, 31. alatt, mert a protestáns, tehát a králici bibliában ez II. Sámuel 15, 31. alatt található. Második lehetőség az, hogy a fordító ezt a mondatot a Vulgatából saját maga fordította erre az alkalomra. A harmadik s legfontosabb eshetőségre pedig éppen az utal, hogy ez a szöveg nem vág össze a králici biblia azonos helyével, amely itt így hangzik: »Zrus, prosim, o Hospodins! radu Achitofelowu«. Ez tehát arra mutatna, hogy a fordító előtt olyan kéziratos tót bibliafordítás feküdt, amely 1545. előtt készült, talán éppen magáé az íróé. 2. Haberman János, Hetetszaka imádságok. Szalaszegi György »Hetetszaka mindennapra megh irattatot imádságok« című 1593-ban Siezen (Németlövő) megjelent

3 imádságos könyvének ajánlása a következőkről tudósít: »Hallottam immár etszer, hogy magyar és tót nielure is fordeitottanak volna, de azok közzül megh chiak egi sem erközött az Istenfélő Magyar keresztyen népnek nieluön való kereszttyen nemzet köze.« Erről első látásra azt hinné az ember, hogy itt tót 3 RMK. I. 272.