Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 3. A hazai tót protestáns egyházi énekköltés
Pane pfi svém slovu- (Tarts meg Urunk szent Igédnek... Tr. 435.), a temetéseiknél használatos Z hlbokosti volám k tobé (A mélységből kiáltok hozzád... Tr. 545.) és az Odpolu zivotem nasim (Életünknek fele részén... Tr. 647.) kezdetű ének. Ez utóbbiról azonban D'urovic bebizonyította, 5 hogy megtalálható Závorka »Zpivani pohrební staré i nové« című 1590-ből való funebráljában is. Luther »Eros varunk« című énekét is korán kezdik fordítani. Már Tranovsky előtt ötféle variációban volt ismeretes. Ö a Citharában csak egyet örökített meg, mert, amint az első kiadás bevezetésében mondja, »az ilyen sokféleség inkább zavarra, mint haszonra vezetne«. A Cithara 1653-iki kiadása az Erős várunknak még egy variációját tartalmazza, ez azonban már Pribis Dániel 1634-évi kis énekeskönyvéből is ismeretes. Hogy Luther énekei közkedveltségnek örvendettek, mutatja az ú. n. Bystrická Agenda kéziratos énekgyüjteménye is, mellyel később foglalkozunk. — Ezenkívül a murányi artikulusokban 6 is találunk utalásokat tót énekekre, melyek azonban nem találhatók meg a Citharában: »In exercitiis catecheticis decantentur: Salve rex coeli et terrae, correctum vernacula lingva.« Egy másik énekre mutat ugyanitt: »Quadragesimali tempore reicimus profanum salve« (art. 24.). A gömöri artikulusokban 7 szintén találunk hasonló vonatkozású sorokat: »Tempore Quadragesimali reicimus profanum cantionem salve regina, pro qua ante exercitium Catechismi cantetur salve rex Christe, vei latina propter scholasticos, vei vernacula lingua«. (Ordo III. art. 6.) 5 Dr. Ján P. D'urovic: Najstarsia rukopisná sbierka piesní na Slovensku pred Tranovského kancionálom. Tranovského Sbornik. Lipt. Sv. Mikulás. 1936. 27. 8 Articuli fraternitatis muraniensis conscripti... in arce Murány... et ... recepti... 1596. Magy. prot. egyháztörténeti adattár II. 1903. 53—64. T Articuli venerandi Contubernii augustano-evangelici gömöriensis, 1604. Magy. prot. egyháztört. adattár II. 1903. 109—117.