Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 3. A hazai tót protestáns egyházi énekköltés
átadta helyét a latinnak. I. István alatt tehát már jó-' régen latin az egyház nyelve. Csehországban ugyanez történt, A német papok és császárok hatása alatt álló cseh fejedelmek maguk távolították el a szláv liturgiát, úgyhogy 1006-ban ez már utolsó menedékhelyén, a százavai kolostorban is elhallgatott. Nem csoda tehát, hogy a nemzeti nyelvű egyházi énekköltés hosszú időre aláhanyatlott, s csak a nagy IV. Károly cseh király alatt támadt fel újra, aki a cseh kultúrának megalapozója, hathatós támogatója volt és akiben a szláv liturgia ügye is példás pártfogóra talált. Igazi virágzását azonban — mint látni fogjuk — csak később, Husz János reformációjának idején, s a Hu^zt követő cseh testvérek egyházában élte. A Husz reformációjából fakadt, valamint a huszita nyomokon haladó későbbi cseh protestáns egyházi énekköltészet gazdagsága és magasszínvonalúsága egyben azt az óriási hatást is megmagyarázza, melyet a környező sziléziai és lengyelországi népeken kívül a tótságra is gyakorolt. A tót evangélikusság ugyanis egészen Tranovsky Citharájának megjelenéséig cseh énekeskönyveket is használt, ezek pedig már igen korán jelentek meg, a XVI. század legelejétől kezdődőleg. A tótság nagy énekszeretetére éppen az a körülmény mutat, hogy bár a cseh énekeskönyvek bősége állott rendelkezésére, már a XVI. században megteremtette a cseh hatásoktól független saját hymnológiáját. Sőt ez egyben a tótság irodalmának a kezdetét is jelenti. Tót papok mindenekelőtt Luthernek, rájuk már Tranovsky előtt is nagy hatással levő énekeiből fordítanak, ami egyben azt is mutatja, hogy a bányavárosok németajkú lakossága nyomán a tótság is kapcsolatba került Wittenberggel. A már említett 1580-évi trencséni kánonok az egyes szertartásoknak wittenbergi mintára való megtartását írják elő, továbbá olyan énekek nyomára bukkanunk bennük, amelyek a cseh énekeskönyvekben nem fordulnak elő. Ilyen énekek Mocko szerint: 4 Zdrz nás * I. m. 47.
