Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVI. SZÁZAD. - 3. A hazai tót protestáns egyházi énekköltés

római pápánál, hogy az általuk megkeresztelt népek nemzeti nyelven végezhessék istentiszteleteiket. Ez megengedtetett, megerősítve az isteni felelet által, hogy 'minden lélek dicsérje az Urat'. Azért hihető, hogy egykoron a pannon nemzetnek is megvolt ez a privilégiuma, amint az kitűnik némelyik templomban még a mi időnkben is élő szokásból, ahol a kánon egy részét az oltár előtt nemzeti nyelven végezték, a kóruson pedig majdnem minden pannon templomban valóban így végzik a Kyriet, Glóriát és a Kredot. E vallásos éneket a pannonok olyan nagyra becsülték, hogy egyenest azt mondhatnám, nem található még egy nemzet, amely ebben hasonló volna hozzá, Az istentiszteletre templomba gyűlt hívek oly helyesen éneklik a zsoltárokat és énekeket, hogy kész kántornak tartanád valamennyit. Amit pedig a templomban tanultak, azt a lakomákon és összejöveteleken, a szőlőkben és mezőkön szépen csengő hangon éneklik...« Hogy ebből a korból több ilyen emlék nem maradt ránk, annak oka a Method halála (885. április 6.) után bekövetkezett eseményekben rejlik. Az egyház szláv jellege megszűnt, latinná erőszakolták át a németek. Method által az ő utódjául kijelölt Gorazdnak, valamint Kelemennek, Naumnak, Angelárnak menekülnie kellett az országból, aminek következtében a szláv liturgia a német papok hatalmi szavára háttérbe szorult és azonnal Aeneae Sylvii: História Bohemica 15. lapján lényegében ugyanezt olvashatjuk: »Methodius in Bohemica aliquandiu moram traxit, deinde Romám se contulit, ubi fratrem suum Cyrillum eomperit, qui baptizato quondam Suatocopio, Moravis christiana sacra crediderat multasque alias Sclavorum gentes ad fidem Christi converterat. Ferunt Cyrillum quam Romae ageret, Romano pontifici suplicasse, ut Sclauorum lingua, eius gentis hominibuá quam baptisaverat, rem divinam faciens uti posset. De qua re dum in sacro senatu disceptaretur, essentque non pauci contra* dictores, auditam vocem tanquam de ooelo in haec verba missam, Omnis spiritus laudet dominum, & omnis lingua confiteatur ei: indeque dátum Cyrillo indultum.«