Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVII. SZÁZAD. - 3. Az imádságok és elmélkedések irodalma
rétien szerzőtől fordított, miután előzőleg Brewer Sámuel lőcsei tipográfus '»azon buzgó szeretetből, mely Isten dicsőségének terjedése, s azon jóindulatból, mely a kevés könyvvel bíró-tót .egyházak iránt benne él« a könyv kiadására vonatkozólag megbeszélést folytatott vele. A könyv 1683-ban jelent meg Lőcsén. ; Filológiai és nyelvtörténeti szempontból nagyon figyelemreméltóak a bevezetésnek a tót irodalomtörténészek által gyakorta idézett következő sorai: »A nagyon aprólékos kutatást, s az ortographiában az ékezeteket, melyekre némelyek nagy gondot fordítanak, nem igen követtem. A mi vidékünkön közönségesen használt tót szavakat, amelyek azonban a csen nyelv tisztaságához közelednek, nagy figyelemre méltattam. Különösképen attól óvakodtam nagyon, ami a szavak értelmét elhomályosíthatta volna és célom felé törekedtem, t. i. mindenütt a világosságra és a megérthetőség könnyűségére... minthogy tiszta cseh szavak előttünk olyan ismeretlenek, mint a tátrai ösvények (pl. medle, brzo, jho, tluka, podrobeny), azért, amint beszélünk, úgy- kell írnunk is, nem ctirzy, hanem ctiry és nem kft, hanem krst... Azért, mint aki mogyorót keres, ha kezdetben néhány lukasra talál is, nem tér azonnal haza, hanem tovább halad a mogyoróágakat lehajtogatva: úgy nekünk sem szabad némely szavak silánysága miatt kezünket lecsüggeszteni, nyelvünk miatt szégyenkezni, hanem inkább az usus me genuit régi szólásmódját gyakorolni.« A parafrasztikusan feldolgozott kiskáté egyes részeihez tartalmilag is kapcsolódó rövid verses és prózai imádságok úgy formai, mint tartalmi szempontból mintaszerűek. Rövidek, kifejezőek és biblikusak. A stílus simasága Sinapiusnak már az énekfordításoknál is elárult fordító készségét dicséri. Az imádságokban elszórtan sok szemléltető barokk-kifejezést találunk, mint pl.: kegyelem kerepesi-úti ág. hitv. ev. egyház könyvtára. Második változatlan kiadása 1701-ben jelent meg ugyancsak Lőcsén. RMK. II. 2074.