Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

Jezíssi, műj bratfícku ctny, Chci te kolíbat, jen mi spi. Spi w jeslickách srdce mého, A sprost mne hfíchu mrzkého. Jezíssi, ústka twá sladká, A lícka krásná, pfehladká Mé srdce jala milostí, Az hofím láskou k wysosti. * Jézus, te kis drága gyermek, Bölcsőd szivem mélyén leld meg; Tied az én szivem mélye, Szeretettel oda térj be. Jézus, édes kis testvérkém, Elringatlak, aludj békén; Álmodj szivem jászolában, Ne hagyj meg a bűn jármában. Jézus, a te édes száddal, Sima, kedves, szép orcáddal, Szívemet úgy megejtetted: Babja lett az égieknek. (1., 3., 5. v.) Az ismeretlen kiadó erősen tótosítja a Cithara cseh nyelvét. Ő az első, aki nagyszámú és értékes új énekkel gyarapította az énekeskönyvet. A cseh protestáns énekek közül már aránylag keveset vesz át (20\ s inkább a hazai tót énekirodalom értékesebb kincseinek megörökítésére törekszik. A Cithara értékét hathatósan növelte Horcicka János trencséni lelkész, Lednicky Jeremiás lőcsei tanácsos és Plintovic Ádám zsolnai orgonista énekeinek felvétele, akiknek emelkedett szellemű, bensőséges lírája a tót egyházi énekköltészet továbbfejlődését jelenti.