Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - VI. A BORNEMISZA-IRODALOM

Vonatkozó jegyzete magyarul ez: Bornemisza Péter szeredi lelkész és superattendens kb. 1576-ban. Lampe a Histor. Eccl. Ref. 567. lapján a superattendensek jegyzékébe veszi és a szeredi lelkészek közé 1576-ra. Magyar nyelven kátén és egyházi énekeken kívül postillát is, írt, azaz a vasárnapi evangéliumok magyarázatját egész esztendei használatra s e szent művet nagyságos Gyarmati Balassa István, Detrekő és Nagy Tapolcsán urának, Balassa Menyhárt fiának ajánlotta. Kinyomatott 1584-ben Detrekőn és Rárbokon, e vár falujában nagyságos Alsólendvai Bánfi László és felesége, Somi Borbála, gróf Nádasdy Tamás és fia Ferenc, Máriási Pál, Abstemius rokonának, Kapi Ferenc, Eszterház Ferenc, Debreczeni György és mások segítségével. Kriptokálvinizmussal vádoltatott, e vád alól magát azonban külön iratban tisztázta. A Máriássi családdal való rokonságból következik, hogy ama Bornemisza János családjából való, akit Mátyás király magas méltóságokra és közhivatalokra emelt és Ulászló is legnagyobb megbecsülésben tartott Istvánffi tanúsága szerint. ANDREAS SCHMAL: Brevis de vita superintendentum evangelicorum in Hungária commentatio. — Kézirat 1753. (FABÓ: Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungária historica. I. Pest, 1861.) 83—84. 1. Szerinte Bornemisza Péter Huszár Gált követte a superintendensi tisztben, amelyet mint szeredi lelkész 1576-ban töltött be. Tud az 1584. évi postilláról s belőle a Balassáknál betöltött udvari prédikátorságról Detrekőn és Rárbokon. Hajnóczi Dánielre hivatkozik s tiltakozik Lampe állítása ellen, hogy kálvinista lenne. A kriptokálvinizmus vádja alól külön irattal tisztázta magát. Utódja 1584 táján Sibolti Demeter lett, akinek evangélikus voltát a Lelki Harc tartalmából igazolja. BOD PÉTER: História Hungarorum Ecclesiastica. I. Kézirata 1756 előttről. Kiadta L. W. E. Rauwenhoff Leyden 1888. I. 237. lapon röviden emlékezik meg§róla,«'.de megcójaicamiért az ember helytelen cselekedeteit mind az ördög kísértéseinek tartja. „Fűit vir doctissimus,... passus est tarnen suos manes, cum omnes fere hominum actus illegales tentationes dicebat Diabolicas." BOD PÉTER: Magyar Athenas. Hely nélkül 1766., 49—50. és 239. 1. Adatai Bornemiszáról bámulatosan pontosak. Nyilván ösmerte a postilla V. részének önéletrajzszerű záró szakaszát és a fólió postillát. Mivel másfél évszázadon keresztül őreá történik hivatkozás, teljes terjedelmével ide iktatjuk közlését: Bornemisza Péter. Régi jó nemes famíliából vette eredetét; de kisded korában mind a két szüleitől meg fosztatván, sok nyomorúságok között nevekedett, az udvarokban hányódott, vetődött. Természete szerint hajlott a tanulásra, Kassán, Bécsben s más oskolákban is a tanulást gyakorlottá; fő-képpen az Isten beszédének olvasásában gyönyörködött, azt még 18 esztendős korában a szállásán Bécsben, az oda gyülekezett népnek olvasta, tanította; melyért az egri püspök Oláh Miklós el-is vádolta s sokképpen ijesztgette, fenyegette. Nevezetes dolog az, amit ír magáról, hogy ő nyolc forintokkal indult el Magyar országról idegen országokra tanulni; nyolc esztendőkik oda lakott Olasz, Francia és Német országokba, látásért,' hallásért, nyelvek és egyéb szükséges tudományoknak tanulásokért, s mikor a hazába vissza jött, akkoris nyolc forintja volt, nem több vagy kevesebb. Magyar országnak azokban a részeiben paposkodott, a melyek közelebb voltak Ausztriához, volt Superintendens is 1576-dik eszt. tájában. Tudós ember volt minden-féle tudományokban; de abban hibázott, hogy akár micsoda bűnt ördögi kísértetnek magyarázott. Ungnad Kristóf horvát országi bán és Losontzi Anna