Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - VI. A BORNEMISZA-IRODALOM

annak házas társa parancsolatjukból kezdett írni egy Postillát, melyet ki-is nyomtatott azoknak költségekkel öt vastag darabokban 1579-dik eszt. 4 R. Annak utánna újólag nyomtatta Detrekő várában, a mely volt akkor Balassa István vára, 1584-dik eszt. folio formában. Segítséggel voltának neki a nagyságos Battyáni família, a Balassa famíliából András, János, István; a Forgáts famíliából Simon és Imre. Igyekezett arra, (1) hogy az egész Sz. írást magyarra fordítván ki nyomtassa, magának lévén tipográfiája. (2) Hogy egy kis prédikációs könyvet nyomtattasson, a nagyobbat rövidítvén. (3) Hogy a Károin Krónikáját magyarul ki adja. (4) Hogy a k. János Mennyei Jelenésekről írott könyvét ki-magyarázza. Mint teljesíthette jó szándékát? előttem nem bizonyos. Sibolti Demeter. Tanult a Német országi akadémiákon 1557-dik eszt. Az hazában volt pap elsőben Jókán, annak utánna vitetett N. Szombatba, az holott sokat szenvedett a Krisztus Evangéliumáért a püspököktől. Telegdi Miklós prépost 1564-dik eszt. embereket fogadott, a kik azt bizonyítanák, hogy Sibolti Bornemiszsza Péterrel együtt a szentek képjeiket egybe törte, a nemességet a király ellen támasztotta; de ezt senki el nem hitte. Annak utánna reá harangoztatott és sok ceremóniával a gyertyát reá ki oltotta a templomba; a mellyel nevetséget csinált hallgatói előtt és magától azokat el idegenítette. Volt annak utána győri pap és Duna mellyéki superintendens sokáig s nagy haszonnal szolgált azokban az ekklesiákban. ALEXIUS HÓRÁNYI: Memoria Hungarorum et provincialium scriptis editis notorum. I. Buda, 1775., 320. 1. E derék piarista Bornemiszát ősi és főrangú családból (vetusta et praenobili editus família) származtatja; árvaságában udvarnál nevelkedett, Kassán, Bécsben kiválóan tanult, két lustrumon át Olasz-, Francia- és Németországot járta, majd idehaza a helvét hitvallásuak prédikátora, később superintendense lett. „Abban tévedett nagyot e művelt férfiú, hogy minden bűnt az ördög kísértésének tartott." — Többek támogatásával 5 vastag kötetben evangéliumi prédikációkat adott ki, amiket Detrekőben 1584-ben újból megjelentetett. További irodalmi terveit végrehajtotta-e, nem tudni. JOANNES RIBINI: Memorabilia augustanae confessionis in regno .Hungáriáé a Ferdinando I. usque ad III. Hely nélkül, 1787., 245. 1. Röviden emlékezik róla. Megjegyzi, hogy némelyek azzal gyanúsították, hogy idővel a kálvinistákhoz hajlott volna. „Amihez nekem nincsen mondanivalóm, tudva lévő, hogy a kortársak sok lutheránust terheltek e gyanúval." JOHANN SAMUEL KLEIN: Nachrichten von den Lebensumständen und Schriften evangelischer Prediger in allen Gemeinen des Königreiches Ungarn. Dritter Teil. (1789) (FABÓ: Monumenta IV. Pest, 1873.) Abból a régi nemesi családból származtatja, amelyből Bornemisza János, Mátyás király és II. Ulászló főembere és II. Lajos gyermeksége idején szereplő régens is való. — Előkelő udvarokban nevelkedett. Kassán alighanem Cox Lénárd, a híres menekült angol tudós nevelte. Bécsben már 18 éves korában Bibliát olvas és tanít, amiért Oláh üldözi. 8 forinttal 8 évig járta Olasz-, Francia- és Németországot. Hazatérve előbb szeredi lelkész volt, majd 1581-ben Balassa István grófnak udvari prédikátora és superintendense Rárbokon. Tudós embernek mondják, de hibázott abban, hogy minden bűnt az ördög kísértéseinek tartott. Kriptokálvinizmussal is vádolták, azonban igazhitűségét külön kibocsátott hitvallással igazolta. Pázmány sok parázna dolgot fogott reá, de Balduin megvédte jóhírét egy felsőmagyarországi prédikátor levelének közzétételével. Ungnád Kristóf ?s Losonczi Anna kértére 5 kötetben negyedrétű postillát adott ki 1579-