Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - IV. ÉNEKEK.

Tudós kérdés, amelyet Pannóniai Pécsi Lukács adott fel Bornemisza Péternek, a semptei és szeredi egyházak elcsapott pásztorának. Zöld sárkányt láttak a múzsák mostantájt bujkálni, amelyet a pannonoknak Homorú tava**) okádott ki száján. Csillagok bámulják fel nem mérhető szavát, mikor ötös arcát gőgös nyakán hordja. Száz fényben villog elő negyedik feje minden rosszban gyakorolván az új nyelveket. Ragyognak a fények, mégis sűrű sötétséget árasztanak, nem szereti az az igaz utat. Bal keze lóg, jobbját a természet megtagadta, alig született fél lábon sántikál az. Halálthozó méregtől dagad előálló hassa, melyet gallyaival a béke jele: olajfa takar. Ha netalán úgy tűnném néked, hogy Szfinx nyelvén szóltam, oldd meg gyorsan a csomót, második Ödipus leszesz. Megfejtése Bornemisza Péternek, korunk ócskaságai legügyesebb vizsgálójának. Én vagyok, megvallom, Isten se tagadná tőlem, Sempte falu az én fősárkányságom alatt virul. Itt születik nékem annyi hallatlan szektaság öt kötete, melyek most a pokol sötétségére tanítanak. A negyedikben élénken szemléljük az emberek romlott szokásait, amelyek, ó Pannónia földje, szülöttidet rágják. Nem kíméljük mi vakok a szenteket, sem a tiszta ifjúságot, érdemesült aggokat ócsárol paraszti tollam. Jobbom megmerevült, a szentek közt nincsen barátom: csupán a nép közül van egy vagy másik velem. Sokféle tévelygés dagadoz szerte a testen, tisztítsd meg, Sola Fides, betakarván e hitvány szörnyeket. Vaj feloldom-é, ó ifjú, paradoxodat? Megoldod a pokol hajlékával, mely a te szellemed. **) E Homorú tava vonatkozását nem sikerült megfejtenem. Talán Sempte topográfiája fényt deríthetne a kérdésre.