Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - a) Életrajzaihoz.

SZEMELVÉNYEK. a) Életrajzaihoz. Hálaadás Istennek -velem lött csodáiról és arról, hogy az Úr Isten nagy csuda képpen engedte végre -vinni mind az öt részét a postlllanak. Az Ür Isten az ő szentéit és azoknak minden dolgokat eleitűi fogva csudáltatta és úgy bírta, hogy ez világ előtt nyilván meg tessék, hogy azok ő szolgájok, és amit tanyitnak, ő tanyítások. Erről példák Ádámtól' fogva minden atyák, próféták, apostolok, magais Krisztus Urunk és minden Isten félő jámborok, kikké! eleitűi fogva nagy sok csudálatos képpen cselekedett: őket csudálatos képpen magához szoktatván, éltetvén, oltalmazván és igazgatván. Ugyan azon irgalmas, bölcs, hatalmas és csudálatos cselekedetit beszélhetném csak én magam felőlis: Kicsínységemtűl fogva mint szoktatott magához; níha mint sanyargatott, sokszor mégis gyaláztatott és szégyenített. És viszont mind azokból nagy kegyelmesen ki mentett, nagy fel magasztalt, hatalmas és felséges kézzel oltalmazott, árvaságból ki vött, tanyított, udvarba neveltetett és sokkal szerettetett, szegénységben tartott/ ismét ki mentett, meg kazdagitott, urak, királyok, császárok, érsekek, pispekek, polgárok, nemesek, prédikátorok által rostáltatott. Ezekről igen rövideden én tizenkét csodáimat ki mondom, kikről, ha bőven írnék, tizenkét ezerreis ki terjednének csak azokis, az kiket ugyan szem látomást Ő Felsége meg tapasztaltatott velemis, mássalis: hogy nyilván nem emberi dolog, hanem ő Szent Felségének dolgai. Kiket nem az csúfolókért és káromlókért kellene elő számlálni, mert azok oly méreggel fuvalkodtak fel, hogy ők annyival inkább több csúfságot és káromlást vesznek; amint Krisztus Urunk annyival több szidalmat vött azoktúl, hova több csudákat cselekedett, nevezvén őket ördöngősnek, mintha ördög által cselekedné az csudákat; — hanem az hívekért, az szelíd lelkűekért, kik egyszeris, másszoris úgy kezdnek róla gondolkodni, mint Nikodemus,, mondván: Ha ez Istentűi nem volna, ez csudákat nem míelhette volna. Továbbá jó példaadásértis méltó az Istennek nagyságos téteményit elő számlálnunk, hogy másis fel rója magába, az Isten ő veleis miket cselekszik naponként és azokat hirdesse hálaadásnak okáért, amint Dávid királyis cselekedett. És arra int minketis, és az Ür Krisztusis meg kéváná a tíz poklostul. Énis azért, hogy magamatis, mástis mégis fel indítanám több több isteni bizodalomrais, hálaadásrais, azért egy keveset ím elő számlálok azokba, kiket tapasztalóképpen soknak csudáitatására cselekedett velem