Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - IX. SUMMA.
poeus Bálintot, Scaritza Mátét, Félegyházi Tamást, Tolnai Fabricius Tamást, — de Bornemiszáról egyetlen szava sincs, pedig informátora Molnár Albert éppen mátyusföldi származású és Bornemisza halálakor már tíz esztendős volt. Bizonyára lutheránussága okozta az újból előretörő kálvinizmusnak 1 hallgatását, (mégsem lehetett helvét színűre festeni,, mint Sztárait, Huszár Gált, Sibolti Demetert, Alvinczi Pétert, stb.) — az evangélikusok meg talán liturgiái purizmusa, vagy az Ördögi Kísértetek miatt hallgattak róla. Tény az, hogy jelenlegi forrásismereteink szerint Bornemisza emlékének Balduinus Phosphorusától eltekintve (1.. Függelék) úgyszólván nyoma vész az egész protestantizmuson) belül is. Ember Pál, Haynóczi Dániel, Bod Péter, meg a felvilágosodás egyháztörténészei több-kevesebb szóval számbaveszik ugyan könyvei alapján, de híre tulajdonképen csak a múlt század irodalomtörténészei nyomán kél újból életre, akik Elektrája, énekeskönyve s néhány éneke miatt teszik bibliográfiai nyilvántartásuk tárgyává. Az újabb egyháztörténetírás is kezd vele foglalkozni (Thury Etele, Kiss Áron), azután az etnográfia és művelődéstörténet is felösmeri az Ördögi Kisértetek érdekességét. Jelentősége egyre kiteljesedőbb értékelésének két legutolsó állomása Pintér Jenő nagy irodalomtörténete, amely már elég bőven foglalkozik vele, és Szekfű Gyula Magyar Története, amely találóan mondja (Heltai Gáspárral együtt) a XVI. század kultúrembere típusának. * * * Bornemisza Péter — Telegdi Miklós és Melius Péter — Dávid Ferenc jelölik a XVI. sz. második fele magyarországi szellemi életének alapvető ütközési pontjait. Bornemisza teljesen lekötötte a katolicizmus erőit és szabaddá tette Melius hátát, hogy megküzdhessen a keleti végek ultrakeresztyén mozgalmával. De Bornemisza több az egyháztörténet sakkfigurájánál. Korának egyik legérdekesebb és legvonzóbb egyénisége, a nem1 Szenczi Molnár levelezése tele van erre vonatkozó adattal. Pl. Szijjártó Lukács levele 1596 ápr. 7-én Szenczről: In his nostris regionibus maxima est cavillatio de coena Domini inter confessionem Augustanam et Calvinianam. — Még Bornemisza régi oskolamestere és Mácsédra kibocsátott prédikátora, Lethenyei Pál is szenczi pap korában kálvinistának bizonyul, amiért Thurzó Szaniszló 1594-ben el is bocsátja városából. (Dézsi i. m. 97. 1.)
