Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - IX. SUMMA.

zeti léleknek és hivatástudatnak legjelentősebb tüköré. Műveltsége a legkiválóbb humanisták műveltségével vetekedő, azonban azoknak önmagáért való statikus tudóssága helyett nagy célgondolatnak dinamikus szolgálatában. Vérmérsékletében is törzsökös magyar a szónak típusjelölő teljességében. A magyar múltnak kimagasló alakjai közül kevés van, aki annyira Isten eszközének tudná magát, mint ő és életenergiáját annyira a vele való közösségből merítené. — A keresztyén magyarság felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül hitből élő legnagyobbjai közé iktathatja s épülhet példaadásán. Közelebbről pedig a magyar evangélikusság vele háríthatja el leginkább a gyökértelenség vádját és benne találhat legbőségesebb forrást reformátori theológiájának megújhodása számára. E tanulmány szerzője pedig köszöni Bornemiszának legmegilletődöttebb és legelmélyültebb óráit, amelyeket e nagy magyar szellemiség életének és munkásságának feltárására fordíthatott.