Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - II. PRÉDIKÁTOR.
hártnak is Thurzó-lány volt a felesége: Salmné Thurzó Erzsébetnek másod-unokatestvére, Thurzó Anna. Mindenesetre ők hívták Bornemiszát a galgóci gyülekezethez, amely Thurzó Erzsébet kezével származott Salm Júliusra. — Üj munkakörét készséggel kellett vállalnia, mert Balassi Jánosnénak nem maradhatott tovább terhére. Alighanem már 1570-ben elfoglalja hivatalát. 1561-ben az akkori, Oláh Miklós által szervezett zsinati bíróság megállapítása szerint Galgóc esperes plébánosa, Pál, jó katolikus és nőtlen, 1 hasonlóképen a kórház lelkész igazgatója is. 1562-ben Johannes Sibolthy Tholnensis parochus Hungarus Galgotziensis-ről tudunk a korabeli tized jegyzékek alapján. 2 1570 táján viruló protestáns szellemű iskolája van, amelyet Nayk Sztanizlausz igazgat. 3 Bornemiszára itt még sok reformátori munka várt, bár a háromnyelvű községben bizonyára csak a magyarok gondozása tartozott reá. E mellett azonban maradhatott elég ideje félbehagyott régi nagy vállalkozásának, a postillák kiadásának megkezdésére is. Midőn húsz mélyföldön kergetnének Zólyombanis, Isten szinte orrok eleibe két mélyföldre hoza és itt akará, hogy az nyomtatást el kezdjem. (P. IV. 863b. 1.) A húsz mérföldre való száműzetés általános szokás volt a be nem hódoló eretnekek számára, 4 az orrok eleibe alatt pedig az esztergomi káptalan orrát értette, amely azóta, hogy Telegdi Miklóst Verancsics érsek nagypréposttá nevezte ki, ismét buzgó eretneküldözővé lett. Midőn Bécshöz 32 mélyföldnyir eis erősen reám törnének az papi fejedelmek az fejedelem parancsolatja által, az Isten szinten csak két mélyföldre taszita, hol nyolc esztendeig sok népeket építtete az egész tartományban általam. (P.V.hhhhij.) Salm Ecchiusné temetése. Galgóci szolgálata idején ismét Pozsonyban látjuk, éspedig megint prédikálni. Ezúttal azonban a Salm családot ért szokatlan tragédia adott rá okot: Groff Ekné, nagy nemzet és nagy úr felesége, ő maga szivébe ütötte az kést. Énis prédikáltam az te1 „Diuissimus cum benedictione Dei (Kollányi F. Magyar Sión, 1895, 89, 90 1.) 2 Prot. Egyh. Tört. Adattár VII.' 19." 1: —3 Prónay—Strómp: i. m. 52.1. * Verancsics A.: VIII. 144. sköv. 1,