Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - b) igehirdetéséhez.

lendi, annak lehetetlen Krisztustól elszakadni, akármint gyühösködjékis a pokolbeli ördög, akármint rettegtesseis az te szívedet. Éljünk azért gyakorta az ő szent vacsorájával, de ne csak az külső jellel, a kenyérrel és borral, hanem a Krisztusnak szent testével és szent, vérével, kiről ha elmélkedel, hogy csak az a te örök ételed és örök italod és semmi több annak kívüle, így eggyé leszesz az Krisztussalis, őtet jó kedvvel hozzád vonszod, hogy úgy közüljön, úgy egyesüljön te veled, hogy soha eine szakadhass ő tőle. Ha penig ritkán kezdesz ő róla emlékezni, és az ő szent vacsorájával ritkán és resten kezdesz élni, végre meg kezd az te lölköd éhezni, és mint hogy a mely rabnak ritkán adnak enni, elfogyatkozik gyomra, keze. lába, azon képpen a te lölködis, annyira el fogyatkozik, hogy szinte ahol erösbnek kellene lenned, ott esel le, ahol inkább kellene bíznod, ott esel kétségbe, kitől az kegyelmes Ür Isten, az ő Szent Fiáért ótalmazzon mindnyájunkat. Senki kedig magát azzal nem mentheti, hogy hozzá nem készült, mert Istennek az akaratja, hogy minden készen tartsa magát az örök életre. Ha arra kész vagy, kész lehetsz az ő szent vacsorájához is. (Post. I. 295b.) Micsoda az igazán való imádkozás? Az igaz imádkozás ez: Előszer, midőn az igazán meg ismert igaz Istennek, nem valami bizontalannak, olynak, kinek örökké való Fia nem volna, sem valami teremtett állatoknak, hanem annak, a ki magát ki jelentette az Ür Jézus Krisztus Atyjának lenni, imádkozunk. Másodszor, midőn csak az Ür Krisztus érdemébe, nem a mienkbe, sem máséba kérünk. Harmadszor, midőn bizodalommal, nem kételkedéssel. Negyedszer, midőn szívünknek fohászkodásával ájtatosan, nem csak ajakinkkal. Ötödször, midőn Szent Léleknek indításival, isteni félelemből, alázatos szívből, tiszta kévánságból, nem részeg észvei, nem haragos, torkos gyűlölséges, nem kevély fel fuvalkodó szívvel imádkozunk. Hatodszor, midőn jóért, nem gonoszért, hetedszer, midőn jó végre, nem gonosz végre könyörgünk. Nyolcadszor, midőn az el vett jókról, jó szívvel igazán hálákat adunk. Mind ezek hogy meg kévántassanak az igazán való imádkozásban, sok bizonságink vadnak, de csak az Mi Atyánkbólis meg tetszik, kiről oda fel szólánk. Azért akár csak azból menj jó végére és legyen arra nagy gondod, hogy a te imádságodban mind ezeket kövessed, hogy az igazán való imádkozás által, valami kell, Istentűi mindent megnyerhess. Mely igazán való imádkozásra ezértis igen nagy gondod legyen: Mert senki több nem tud imádkozni, hanem csak az Krisztusnak tulajdon Anya szent Egyháza, az ő tulajdon serege, népe és hívei, kiknek imez három bizonyos jele: Első, hogy az igazán hirdeti és veszi az isten Igéjét (Joan. 10.). Másod, hogy igazán szolgáltatja az sakramentomokat, a mint Isten hadta (I. Corinth. 11.). Harmad, hogy igazán imádkozik, az mint Isten ő maga tanyította (Matth. 6.). Tehát az mint amaz kettőre, ez harmadikrais nagy vigyázassál és tanulással gondot viseljünk, hogy a mi imádkozásunk igaz legyen és azzalis meg bizonyosodjunk, hogy egyik tagja vagyunk az Anya szent Egyháznk. (Fol. Post. CCCXIXb.)