Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - b) igehirdetéséhez.
Az hitről. Ide fel meg hallottuk, minemű hitecskével künyörge az pogány fejedelem Krisztusnak, ki noha mégis feddetek, mind az által nagyotis nyere. Immár most az mi hitünkről vegyünk értelmet és előszert azt lássuk, mi legyen az igaz hit? Az hit, kire az Ür Isten minket készerít, ki nékűl semmit se akar adni, sem adis jó kedvvel, nem olyan, az mint a pogánok értik, mint ha akár mit higgy, mind jó. Sőt a mint tiltja Isten, hogy ne ölj, ne orozz, ne paráználkodjál, így tiltja, — és még inkább, hogy idegen istenbe ne higgy, hamis hitű ne légy. — Vagyon sidó hit, vagyon török hit, vagyon öi dög hit, de más az keresztyéni hit. Az keresztyéni hit, hitünknek, mely az Credóban vagyon, minden ágazatjának igaz értelme és el hitele az írások szerint, hogy igazak azok; és valamit azokról szólnak az próféták és apostolok, mind Isten-: nek akaratja szerint való igazságok legyenek. Ezis igaz hitnek mondatik. De kivált képpen ezben áll az hit, hol azt mondjuk az hitnek ágazatjába: Hiszem bűnemnek meg bocsánatját. Kit el hívén, meg nyugszom az Istennek Krisztusért tett igaz igéretibe, hogy nem másnak, hanem énnekem bocsátta légyen meg ingyen bűneimet. Ezeket értsük meg mégis nyilvábban. Azaz az igaz hitbe imez három dolog kévántatik: Előszer, hogy értsem Isten akaratját, az mint ki jelentette az Törvénybe és az Evangéliomba és az mint azokat magyarázták az próféták, Krisztus és az apostolok. M ásodszor elis higgyem, hogy azok mind igazak és az Isten azon kívül különbet nem akar. De ez értelmek és hitek vadnak az kép mutatókbanis és az ördögökbenis, ki igen okos állat és az Isten felől sokat ért és az írást tudja és érti, hogy Isten akaratja; de azba semmi bizodalma sincs, sem lehet. Azért mi tőlünk Isten többet kéván, és főképpen imez harmadikat. Hogy higgyem én az én magam bűnem bocsánatját; és ki ki mind magához kapcsolja, hogy Isten ő nekiis meg bocsátta minden bűneit, az szerint, az mint ő maga Isten ígérete az Evangéliomba: ingyen, az ő Szent Fiának érdemejért, kiért meg kegyelmezett, kedvébe és szerelmébe vötte, minden jó kérésébe meg hallgatja, meg segíti, őrizi, oltalmazza, fel támasztja és az örök életet neki meg adja. — Az kinek ily bizodalma vagyon, azt mondjuk igaz hitűnek. Ez e hit, ez reménség és bizodalom nagy ellensége az ördögnek, kivel őtet meg bírhatjuk (1. Joan. 5.). kit ő hogy el olthasson, sok ezer képpen mesterkedik (Ephes. 6.); hol az Ige hallásátúl idegenít el, mert hallásból épül bennünk (Roman. 10.). Azért hol röstségre, testi lakásra, játékra, mulatságra, hol szorgalmatosságra izgat, hogy ezek ne eresszenek csak az hallásrais; de ha hallodis, meg fojtsák mint az tövisek az búzát. Hol sok féle bűnre, paráznaságra, csalárdságra viszen, hogy ezek miatt kételkedvén ne merj Szent Lelket kérni, ki tégedet segítene az te hitedben. — Viszont az hívek annyival inkább tanulnak, könyörögnek, Szent Lelket kérnek, hova inkább az ördög el akarja vesztetni vélek hiteket, hova inkább esmérik, hogy drágább és hasznosb az igaz hit. — Ez ellenkezések miatt kibe igen gyenge, kibe erős az hit. Kiről ittis ím emlékezem:
