Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - a) Életrajzaihoz.

eresztett az ördög kezébe, avagy például, hogy egyebek tanulnának az én szégyen vallásimon és veszedelmemen. De midőn az nyögések rajtam volnának, ottan meg mutatta egy vagy két óráig az én erőtlenségemben az ő isteni erejét; és akkor meg vidámultam és véltem, hogy immár békesség, békesség lesz. — De ismét kerülvén és fordulván, megent reám estének azon előbbi tusakodásim, küszködésim és harcaim oly képen, kit meg sem mondhatok. Mert oly akis voltak, hogyha ez világon mennyi bölcs szentek voltak, vadnakis, bár Salamon, Mojzes, Jób, Sámuel, Dániel, Szent Pál voltak volnais mellettem, semmiképen meg nem segithettek volna, még csak tanácsokkalis, hanem könyörgésekkel, a mint ő magokis minden igyekben csak arra szorultak. De még az könyörgésis ellankadott végre bennem és ugyan el tunyultam, ízetlen és kelletlen lőttem minden jóra és csak kényeskedtem és annyival inkább el rémültem, hogy immár el vetett Isten előle. Hanem mind az által mégis níha-níha fohászkodtam vágyódván jóra és tekintettem két felé, hol írásra, hol egyebek jámbor életire és kévánkoztam énis az féle jámborságra és búskodtam, hogy szegény paraszt emberekbenis nagyobb csendességet és jámborb életet láttam, hogynem mint én magamban éreznék. De vég reis, midőn sok képen így f anyai ganék, az Ür reám tekintett és vagy magamat, vagy feleségemet, gyermekemet meg betegítette, vagy egyéb aggodalmat szerzett, és addig tört, faggatott, hogy el felejttette velem az testnek kényességét. És ismét új szívet, lelket adott. De azért azis nem sokáig tartott tökéletes csendességben, hanem megint el kellett kezdenem előbbi harcomat, nem tízszer, húszszor csak, hanem ezerszeris. — így beszélgettünk egymással és enné] titkosb dolgokrólis szóltunk magunk épületiért. (Post. IV. 567b 1.) Jámbor ember kísértései. Bölcs deák ember beszélte ezt, hogy őtet sokszor az ő felesége oltalmazta, mert akaratja ellenis annyira izgattatott bujaságra, hogy mihent leánt látott, ottan esze, kedve, értelme meg változék. De azelőtt meg mondta feleségének az ő ily gonosz természetét és intötte, hogy reá vigyázzon és meg szólítsa, ha valami gonosz jelt látnais hozzá. Mert gonosz indulat annyira volt rajta, hogy noha nem akarta, és meg mondta feleségének, sőt mindennap imádkozottis, hogy Isten el venné róla, de mindazonáltal, bár szinte felesége reá nézettis, azért egyik szeme feleségére nézett, ha látja-é, és titkon hol meg csípte szolgáló lányát, hol lábával nyomta, avagy csak mellé menüs, könyökével meg érte. Mikor asztalnál ultis, elő hítta valami örvével, ha tányért, cipót, pohárt vött el tűle, az ujjával mégis meg érintette az ujját. Egy nap száz féle nyughatatlanságit beszélte, annyira, hogy, mint az macska, mikor egeret lát, ottan futamodik, avagy az agár az nyúlra, őis noha nagy értelmes volt magába, de meg vakult és meg kábult ottan, mihent leánt látott és bolondulis reájok röpösött a szíve és annyira nyughatatlankodott, hogy mihent az Itást letötte kezéből, ottan az jutott eszébe, hova vigye az személyeket; níha el gondolta, hogy kertébe, széna asztag megé, níha pincéjébe, kama-