Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - IV. ÉNEKEK.

Nagy Ür Isten, mind az sok szentekkel, Angyalokkal, az szent emberekkel, Kik kedvedre tettek mindeneket, Te jobboddal mind meg áldod őket. Vígassággal szentek bálát adnak, Nagy szent Istent háromszor kiáltnak, Dicséretet, alleluját mondnak, 464. Áldásáról sok áment ők mondnak. Isten városáról, az mennyországról való ének. Nótája: Szánjad Ür Isten az te népednek (ilyen nagy romlását) (Mutató.) Versfők: Bal áss/ Jánosnak és Sulok Annának prédikátora Bornemisza Péter Christus nevével inti ez világot az idvösséges életre. (110 versszak = 330 sor) 1. Bátoríts Uram, édes Istenem, lelkemet, nyelvemet, A te nevednek tisztességére indítsd beszédemet, A te népednek idvösségére adj nekem értelmet. Az mennyországnak drága voltáról, nagy bódogságáról, , Lenne beszédem édességéről, gyönyörűségéről, De kérlek Uram, adjad Szent Lelked erre segítségül. Látom Ür Isten, hogy esze veszett mind egész világnak, Kik marhájoknak, földi házoknak romlásán jajgatnak, A mennyországnak édes lakásán keveset óhajtnak. Árnyék ez világ, hamar el múlik, miképpen az virág, De az Ür Isten él mind örökké, te ő véle maradj. Vaj, mely szép lakó helye ő néki ott fenn az mennyország. 193. Ez világon nincs oly igen bűnös, nincs oly igen gonosz. Hogy ha idején meg bánja bűnét, tér az Ür Istenhöz, Kit el taszítnak és Szent Fiáért nem venne magához. Vájjon nagyobbat az jó Isten mit adhatna ennél. Mint hogy irgalmát ajánlja nékünk, öles édes kézzel, Csak hogy idején siess ő hozzá, térj meg igaz szívvel. Énis tégedet Krisztus nevével, jó barátom, kérlek, Jól forgassad, hányjad és vessed, mint legyen az lélek; El ne veszessed, az örök kínra, lássad, hogy ne essék. Vigyázz és óhajts te, imádkozzál Krisztus Jézus mellett, Mert ő meg váltott az ő testével, vérével tégedet, Ő vitézkedik, kíván tűlünkis jó vitézségöket.